Chuck Palahniuk - Altató

Jó szokásommá vált, hogy csak úgy véletlenszerűen mondok egy számot és úgy választom ki mit olvassak a várólistámról. Szerencsére most egy komolyabb műre került sor, mert emellett olvasok egy olyan bűn rossz könyvet, amit legszívesebben elégetnék.

Fülszöveg: Carl Streator újságíró egy nap különös megbízást kap szerkesztőjétől: a hirtelen bölcsőhalálról kell cikksorozatot írnia. Alighogy nekilát e nem kifejezetten hálás feladatnak, különös felfedezést tesz: az áldozatok mindegyikének ugyanabból a könyvből, ugyanazt a verset – egy afrikai törzsi mondókát – olvasták fel a haláluk előtti este. Carl fejében hamarosan összeáll a kép, és kezdetét veszi a hajtóvadászat a mondókás könyv fellelhető példányai és a Varázskönyv után, amelyben a gyilkos mondóka eredetije szerepel. A keresésben „segítségére” lesz Helen Hoover Boyle ingatlanügynök – akinek múltja és rózsaszín hajkoronája súlyos titkokat rejt –, Helen titkárnője, Mona Sabbat, a fiatal neohippi boszorkány, valamint Mona megszállott pasija, Osztriga, a Harcosok klubja Tyler Durdenjének ikertestvére, aki akár emberek milliárdjait is könnyű szívvel feláldozná, ha ezzel „megmenthetné” bolygónkat.

Néhány helyen cselekményleírást tartalmaz a bejegyzés!

Sokat törtem rajta a fejem, vajon megéri-e nekem egyáltalán írnom róla. Azért írok blogot, hogy sokkal élénkebben éljenek bennem az emlékek a könyvekkel kapcsolatban. Ha megkérdezik tőlem, mit gondolok erről vagy arról a könyvről, milliószor könnyebb tudatom rejtekeiből előbányászni a történetet és a véleményemet róla, ha előtte írásban is rögzítettem. Viszont, ennél a könyvnél ilyennel vesződnöm sem kell. Tudom, hogy hetekkel később is ugyanolyan világosan fogok emlékezni rá, akár most. Van az a sallang, hogy mély nyomot hagy bennünk egy könyv, ez egy egész krátert hagyott. Megosztom miért volt ez rám nagy hatással.

Ahogy a fülszöveg is bemutatja, nem egy átlagos horror történettel állunk szemben. Nem a vérengzés, belezések és különböző testnedvek szétfröcskölésének szépségeiről szól. Csupán bölcsőhalálok. Első olvasatra nem is tűnik ez annyira rettenetesnek. Magamból kiindulva, teljesen hidegen kellett volna hagyjon érzelmileg. Nem szeretem a gyerekeket, de nem is utálom őket, jobbnak látom ha szép külön utakon ellavírozok mellettük, bármit csak a kontaktust kerüljem. Nekem ők a mumusaim. Azonban, ezt az egészet lehet csak bemesélem magamnak. Úgy olvastam a könyvet, hogy arra próbáltam gondolni, hogy ez nem valóság, nem lehet igaz belőle semmi. Ilyen hozzáállással akár fel is köthetném magam, azzal a jelmondattal, hogy inkább akkor ne is olvassak. Muszáj az embernek beleélnie magát az elbeszélésbe, hogy személyesebb élményként élje át.
Bölcsőhalál. Csecsemőhalál. Újszülött halál. Gyerek halál. Mindenki válassza ki magának a megfelelő szörnyűséges elnevezést. Mr. Streator és Helen Hoover Boyle is elvesztette gyermekét, mert felolvastak nekik egy esti mesét. Egy jó szándékú tettből gyilkosság lett. Sok más család is ugyanezt élte át, de Mr Streator-nak az a feladata, hogy úgy írjon ezekről, hogy az emberek elolvassák. Minden szülő félti gyermekét a bölcsőhaláltól, azonban belső kíváncsiságuknak egyszer úgyis behódolnak és kezdeti ellenállásuk a bölcsőhalál ténye ellen érdeklődéssé változik. A tudás hatalom. Vagy mégsem.

A könyv egyik fő motívuma a zaj. Mindenki zajfüggő és csendfóbiás. Ez a magány és a hatalom érzéséből fakad. Én magányosságom ellen zajt viszek életembe, míg testvérem csupán hatalom nyerésből egyre feljebb és feljebb veszi a hangerőt, hogy úgy mond így jelezze a dominanciáját. Néha ez fordítva is igaz, de ez egy elnagyolt példa erre.

"Mindig akad valaki, aki kényszert érez, hogy telepermetezze a levegőt a hangulatával."

Mindenki aki kívülállónak érzi magát, az valamilyen szinten vágyakozik a hatalomra. Ha erős lesz, majd tisztelik. Ha hatalmas tudásra tesz szert, akkor mások fölé magasodhat és bizonyíthatja felsőbbrendűségét. Én nem vagyok egy megalomániás személy, de sokszor elképzeltem mire mennék, ha emberfeletti képességekre tennék szert. Nem mindig a jobbik énem győzött.

A könyvvel egyetlen gondom, a követhetetlensége volt. Sok esetben maximálisan beleéltem magam a cselekmény folyamába, és erre egy váratlan történet félbeszakította, amit egészen a regény végéig nem tudtam  hova tenni. Azokat a részeket kicsit egyhangúnak találtam, a szereplők kilétében sem voltam száz százalékig biztos. Mintha az utca emberét megállították volna, hogy meséljen egy városi legendát.

Horror regényt még csak egyet olvastam ezen kívül. A másik az Joe Hill - Szív alakú doboza volt. Attól kivert a víz néha, a szellemes történetek és filmek a gyengéim. Nem tudom higgyek-e a másvilágban, szóval úgy mond a kiismerhetetlenségtől félek a legjobban.
Az Altató hangulata az depresszív és melankolikus, elejétől végéig a gyász érzése lengi körül. Ezeken kívül, nekem néha nagyon morbid, kicsit ízléstelen és bizarr is volt. Nem feltétlenül negatív vonatkozásúak ezek a jelzők, pont ezek tették teljessé az élményt. Írok pár példát, amik a földbe döngöltek.
- Helen-t megszállta egy barátja és átvette teste fölött az irányítást, így kényszerítve rá Helen-t hogy végezzen magával, mert szerinte eluralkodott rajta a hatalommánia. Szóval a megszállás közben, "Helen" eldobta jéggé fagyott csecsemőjét (részletekbe nem mennék bele túlzottan, hogy miért fagyott) kezei közül, aki így darabokra hullott. Kezecskék és lábacskák hevertek szanaszét a földön, ennek tetézéseként pedig a feje is elgurult...Ez engem nagyon sokkolt. És ami még rosszabb volt az egészben, hogy ezután Helen tudatára ébredt, és kínkeserves sírás közepette karjaiba fogta a fagyott maradványokat és lélekszaggatóan sírt tovább. Mi ez, ha nem borzasztó?
- Mr. Streator lábából egy kis makettépület darabkáit szedegeti ki Mona (Helen asszisztense). Tömérdek mennyiségű genny és vér folyik a lábából, ahogy egyenként húzza ki a darabokat, amiket későbbi felhasználás gyanánt valamilyen oknál fogva meg is tartottak. Hogy mi az az ok? Hát hogy Osztriga, (Mona barátja) Mona engedélye nélkül, miközben ő alszik szépen befonja őket a raszta hajába...Ne kérdezd, hogy fertőtlenítették e azokat...nem is akarom tudni. Mindenképpen undorító.
- Nekrofília. Kb két évvel ezelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve barátnőimmel együtt megnéztünk két erről szóló filmet. Nekromantik 1 és 2. Ennél kiábrándítóbb dolgot csak egyszer láttam, de az is egy másik film volt. (Sprski, maga az antikrisztus forgathatta) Hogy leírva olvashattam erről, nem hozott ki belőlem olyan vehemens indulatokat, mint vizuális formában, de így is megrendítő volt. Ez is a mások felett való uralkodás egyik megnyilvánulása.

Chuck Palahniuk-nak van egy olyan stílusa, ami miatt kiemelkedik a tömegből. Erős kritikai érzékkel áll hozzá mindenhez és saját életét is ihletforrásnak tekinti. Ennél a könyvnél édesapja halála és annak körülményei szolgáltatták az ihletet. Feltettek neki egy kérdést, hogy hisz-e a halálbüntetésben. Nem tudott rá válaszolni. Én se tudnék. Alapjában véve, én nem pártolom az erőszak semmilyen formáját se, de hogy ez igazságszolgáltatás lenne, azt nem tudom vitatni.

Ajánlom mindenkinek, aki nem vágyik kikapcsolódásra. Ez nem az a könyv amit szeret az ember, hanem ami elgondolkodtatja és megértésre készteti.

"Ha nem létezik szabad akarat. Ha igazából nem tudod, amit tudsz. Igazából nem szereted, akiről azt hiszed, hogy szereted. Akkor miért érdemes élni?
Semmiért."

5/4

Sarah Dessen - Egy felejthetetlen év

Azzal kezdeném, hogy kifejtem miért olyan nagyszerűek a posták. Mikor éppen napi teendőit végezné az átlag ember, számlák befizetése és egyebek, míg sorára vár, bőven van ideje nézelődni a kirakott árucikkek között. Talál édességeket, filmeket, szintetikus állat utánzatokat és végül de nem utolsó sorban könyveket. Míg más boltokban horribilis áron teszik polcaikra a könyveket, addig a posták mindig kedveskednek x százalékú leértékeléssel. Vagyis, aki az akciók híve és szeretné megkímélni a pénztárcáját látogasson el a nagyobb postákra illetve néhány élelmiszerboltba. Én már több könyvemet is ilyen helyekről szereztem be.

Fülszöveg:  Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól.

Sarah Dessen, a kedvenc íróim egyike. Igaz, hogy a blogon eddig még nem méltattam, de ezt most itt az ideje bepótolni. Még csak egyetlen másik könyvét olvastam ezen kívül, a Tökéletes-t, de már azzal a szívembe lopta magát. Drága barátnőmtől (látens feleségemtől) kaptam ajándékba névnapomra. Általánosságban véve ifjúsági könyveket ír, amik első ránézésre és fülszöveg alapján, egy másik korosztálynak az érdeklődési körébe nem tartozhatna bele. És itt jön egy hangzatos szó, a: DE. De, félretéve ezeket a beskatulyázásokat, nem a műfajon van a hangsúly, hanem a stíluson és a mondanivalón. Eddig mindkettő könyvében voltak olyan dolgok amiken már én is átmentem, és úgy képzelem, hogy mások is így vannak ezzel. A stílusának varázsa abban rejlik, hogy nem erőltetett, lineárisan halad előre a cselekmény és nincsenek kizökkentő kitérések. És most térjünk rá a könyvre...

Egy felejthetetlen év. Mindenki magáénak tudhat ilyet, akár pozitív, akár negatív vonatkozása is van. Nos, nekem több a negatív, mint a pozitív, de ez most nem is lényeges.
Halley és Scarlett éve, mindkét szélsőségben gazdag. Scarlett elveszíti barátját egy motor balesetben és kiderül, hogy egy gyermeket vár tőle, Halley pedig megismerkedik egy fiúval és közben édesanyjával hadakozik.
Személyes tapasztalataim miatt sokkal közelebbinek érzem magam ezt a családi viszályt, mint azt szabadna. Néhány megjegyzés és párbeszéd szinte egy az egyben ugyanúgy zajlott le köztem és az anyukám között is. Mikor mutatom már be végre én is a barátom, mennyi időt töltök vele, és konkrétan mi zajlik köztünk. Akárhányszor beszédbe elegyedek vele, vagyis jobb úgy mondani, hogy akárhányszor beszélgetést kezdeményez én meg hallgatok közben, folyton azt mondja, hogy ő nem akar beleavatkozni, DE...és itt kifejti mit csinálok rosszul és mivel szúrom el teljesen az életem. És pontosan ezzel avatkozik bele. Ha kíváncsi lennék a véleményére, akkor megkérdezném. Egy párkapcsolat normális esetben két ember között zajlik, és bármiféle harmadik fél csak összekuszálja a dolgokat és katasztrófát eredményez. Ha hibát követek el, az az én dolgom, majd tanulok belőle. Nincs szükségem arra, hogy valaki más élje az életem.
Ironikus, hogy amennyire Halley édesanyja az anya-lánya kapcsolat szakértője, ugyanannyira nem tudja kezelni saját viszonyát a lányával. Amikor azt érzi kezd eltávolodni tőle, valójában csak annyi történt, hogy felnőtté válás küszöbén áll és szeretné elkezdeni élni a saját életét.

Halley és Macon kapcsolata nagyon plátói és idealizált. Első látásra zavart képpel néztek egymásra, tulajdonképpen még egy halvány szikra sem volt köztük, csak kínos csend. Ezután pedig kialakult egy nagyon felszínes kapcsolat. Nem tudtak egymásról sok mindent mégis megpróbáltak egymással maradni. De ahogy egyre bonyolódott Halley élete, úgy vált annál nehézkesebbé a köztük való viszony. A találkozások élménye elszürkült, az együtt töltött idő megszűnt értékesnek lenni. Szó szerint csak együtt lógtak és történetesen úgy, hogy egy helyen is. Halley egyre többet és többet csalódott Macon-ben míg végül már megelégelte és jobbnak látta ha külön utakon járnak. Ez nem szerelem volt. Csak szükség. Szükség és lázadás minden ellen.

"Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként."

Scarlett volt a kedvenc szereplőm. Először az tetszett meg benne, ahogy megbirkózott a tragédiával amit átélt. Utána meg az eltökéltsége fogott meg, hogy ragaszkodik az igazához, hogy felneveli a gyereket bármilyen ára is legyen.

Összefoglalva tehát, nem egy tipikus romantikus történet bontakozik ki a könyvben, a fő szál a kapcsolatok változása és azoknak elfogadása. Nem kell mindennek a helyén lennie, mindenkivel jóban lenni konfliktusok nélkül, még az se baj ha saját magunkba vetett hitünk is megrendül olykor-olykor. De nem szabad elfeledni, mindig van kire támaszkodni. A barátság éltet.

Ez pontosan az a könyv és történet, ami hamisíthatatlan naivságával azonnal képes megértetni magát olvasójával. Fiatalság, bolondság.

5/5

Mit fessek? (2. Tehetség)

Bármi megtanulható? Nincs is olyan, hogy valaki tehetséges?
Szerintem nem vitatható a tehetség kérdése. Van aki azt hiszi, hogy bármi megtanulható puszta szorgalommal, és a tehetség az csak egy látens fogalom.
Ha valaki tehetséges, az meglátszik a művein és vagy a jártasságban amihez ért. Nem tartom magam olyan kiemelkedően tehetségesnek, de eltökélt vagyok és szorgalmas, és nagyon kemény munkával tudtam elérni, hogy javítsak fejlődő képességemen.
Régen rengeteg polihisztor élt, akik több dologban is érdekeltek voltak és ők voltak a különféle irányzatok képviselői. Kellő akaraterő nélkül ők se tudtak volna ennyi mindent véghez vinni, egyszerre szobrászkodni, festeni, tervezni és még sok mindent.
Mint már említettem, nem vagyok egy zseni, de tény, hogy ezzel születni kell. Valameddig el lehetne jutni simán önerőből ennek hiányában is. Én például erősen pártolom ezt a tanulási folyamatot. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem tud rajzolni, én mindig azt mondom: De tudsz, mint mindenki más rajtad kívül. Úgy ahogy énekelni is. A különbség csak az, hogy hogyan.
Szóval rajzoljatok, énekeljetek, pantomimezzetek, táncoljatok, a fő, hogy örömötöket leljétek benne.
Egyet ne felejtsetek, az egyik legfontosabb meghatározó tényező az idő. Senki nem produkálhat látványos fejlődést egyik napról a másikra. A türelmetlenség az ember egyik legnagyobb ellensége.


Ennek örömére, kedveskedek pár saját gyerekrajzommal.

2000-ben készült, amikor 7 éves voltam. Lenyűgöző látvány, ahogy a tó az égre csúszik dacolva a gravitációval.

2003, az a pillangó akkora, mint egy kisebb fa. Valamiért azt hittem így kell színezni és hogy minden virág levele hegyes és az ég felé tör.

2004, ekkor iratkoztam be szüleim jóvoltából a helyi művészeti iskolába, ahol minden péntek délután egy 4 órás tanmenet keretében foglalkoztak velem. (az már más kérdés, hogy valójában én meddig voltam ott)

2005. Első szárnypróbálgatásaim festés terén, későbbieket nem dokumentáltam.

Összehasonlításként pedig egy másik csendélet, ami a blogon is megtekinthető. 

Összefoglalva tehát, mindenki lentről kezdi, de határ a csillagos ég. Magunknak próbáljunk megfelelni és ne mások elvárásainak. Ha valaki azt mondja tehetségtelenek vagyunk vágjuk a képükbe nyugodtan, hogy ezt nem neki kell eldönteni. Annyira vagyunk tehetségesek, amennyire mi gondoljuk saját magunkat. 

Mit fessek? (1. Bevezető)

Úgy gondoltam, ideje lenne egy tisztességes tanácsadó rovatfélét indítanom ez ügyben, mert egy nagy széna bála mennyiségű keresőszót kaptam már ezzel kapcsolatban. Mit fessek, illetve rajzoljak x eseményre, vagy csak úgy hobbiszinten. Próbálok segíteni ebben, és majd a későbbiekben példaként fotókat is mutatok.
Csak személyes gondolataimat és véleményemet fogom leírni, nem kell semmilyen hivatalos, vagy "művész" felfogású elvont dolgokra számítani. Gyakorlatias ember vagyok, és ilyen téren két lábbal szeretek állni a földön. Valahogy megbélyegezve érzem magam, ha művész léleknek hívnak. Miért kell bárki lelkét minősíteni?

Miből láthatod, hogy mi a jó alapanyag, ihletforrást honnan kaphatsz?

Határozatlanság, hogy esetleg mi lehet festhető, vagy mi a legképtelenebb ötlet amit el lehet kezdeni festeni. Ezzel sokan szembesülhetünk, kezdők is, meg haladók is akik nem tudták mekkora fejszébe vágták bele a fejüket. Ehhez szükség van egy bizonyos fokú éles látásra és esztétikai érzékhez. Például, ránézel egy csokor virágra és azt gondolod, hogy ezt lehetetlen lefesteni vagy akár megrajzolni is. Tévedsz. Ilyenkor kell leegyszerűsíteni a formákat. Picasso is leredukálta azokat amennyire csak tudta, és geometriai formákkal ábrázolta elképzeléseit. Nem muszáj ezt tenned, de feltétlenül meg kell látnod az alapanyag alapvető jellegzetességeit. Hol törik meg rajta a fény, milyen árnyékot vet, mik a legkarakteresebb jellemzői az adott tárgynak. Személy szerint, én próbálom minél bonyolultabban megcsinálni amit elképzeltem, hogy valamennyire törekedjek a valósághűségre.
Bárki festhet ha örömét leli benne, tehetségtől függetlenül, de legyünk őszinték magunkhoz, és ne higgyük, hogy egy varázsütésre belőlünk lesz a következő Botticelli.
Ha esetleg nagyon elveszettnek érzed magad, és szemernyi elképzelésed sincs mit rajzolj/ fess, akkor nézz körül a szobádban és próbálj úgy nézni rá, mintha nem a tiéd lenne. Egy-egy dolog, beállítás és tárgy biztos megragadja a figyelmed. Végső esetben meg nézz ki az ablakon, nekem az is segít.

Ha van rá igény, akkor ikertestvéremet is meginterjúvolom a hagyományos ceruzás rajzolásról. De akkor konkrét kérdéseket várok, mert nagyon kukacoskodó tud lenni.
Igen, mindketten értünk a művészetekhez, csak én direkt a festésre álltam rá, mert rájöttem, hogy nem elég jó a rajzstílusom. Ehhez meg pont testvérem nem ért, szóval így nincs köztünk ilyen téren versengés.

Ha bármiféle javaslat vagy kérdés merül fel bennetek, akkor nyugodtan írjatok.
A következő bejegyzés témája, hogy a szorgalom kiválthatja-e a hiányzó velünk született tehetséget.

Neil Gaiman – Al Sarrantonio: 27 képtelen történet

Keresgéltem a várólistás könyveim között, és ez elég érdekesnek tűnt, hogy vele töltsem (pazaroljam) el az időmet. Készüljetek fel egy nagyon hosszú bejegyzésre, mert arra vetemedtem, hogy mindegyikhez írok.

Fülszöveg (óh, be sokat elárulsz, kedvesem):
A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Mesék. Elsőre fel se fogtam, hogy mesékről fogok olvasni. A felnőtt mese kifejezés, meg rögtön rossz vágányra tereli a gondolataimat.
 De most így írnám le a reakciómat hozzá:
Mesék. *enyhe töprengés*
Mesék? *feldolgozás alatt*
MESÉK? *feldolgozva*
MIÓTA MESE AZ, AMIBEN MINDIG VAN LEGALÁBB EGY HALOTT? Meg mit tanulok én ezekből? Csak pár történetnél láttam tanítószándékot, a többi meg vagy nem szólt semmiről, vagy inkább elvesztek a népszerű témák mezein, és már az írók se tudták miről akartak írni. Fától az erdőt eset.

Főleg az a gond ezzel a könyvvel, hogy ez a 27 képtelen történet, túl rövid, hogy azonosulni lehessen a karakterekkel és a történeteikkel. Átlagosan 12 oldal jut egy íróra, és valljuk be, ez semmire sem elég. A tájleírások képtelenek lekötni, a szereplők személyiségének kibontakozására meg nincs elég idő. Szerencsére vannak ellenbizonyítékaim.

Szépen sorjában, megpróbálok visszaemlékezni a novellákra és felidézni, hogy mennyire vertem a fejem a falba tőlük. Csak saját meglátásaimat írom le, nem kell világmegváltó dolgokra számítani.

Halvány fuxia színnel jelöltem azokat, amik tetszettek. Tragikus a statisztika.

1. Roddy Doyle - Vér
Tömören miről szól: Egy férfi elkezd sóvárogni a vér után.
Véleményem tömören: Ez fantasztikus volt! Megérte elolvasni!
A legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a szerzők pontosan tudták, hogy ez lenne a legmegfelelőbb választás első történetnek. Nagyon humoros, lendületes, a szereplők érdekesek, és egy kicsit morbid is. Nem tűnik nagy durranásnak a téma választása miatt, de az író rendkívül tehetséges, így könnyen megoldotta a helyzetet.
Kedvenc idézet:

"Különös szerkezet az emberi agy. Majd meghal egy jó dugásért, ezért leharapja a szomszéd csirkéjének a fejét."

Tudom, beteg vagyok, hogy egy ilyen idézet tetszik...

2. Joyce Carol Oates - Megkövült alakok
Tömören miről szól: Elrettentő testvéri viszony (iszony)
Véleményem tömören: Ez nem volt jó.
Értettem az alapkoncepcióját, de egyáltalán nem fogott meg az írásmód. Ilyen kapcsolat teljesen  elképzelhetetlen ikrek között. (tapasztalatból beszélek)

3. Joanne Harris - Futótűz Manhattanben
Tömören miről szól: Istenek szórakoznak.
Véleményem tömören: Félig-meddig untatott, de a harc jelenetek tették izgalmassá néha.
Ahhoz képest, hogy mennyire hidegen hagynak az ilyen történetek, nagyon tetszett. A mitológiákat még nem sikerült behatóan tanulmányoznom, mivel néha roppant bosszantó tud lenni, hogy észben kellene tartanom kinek hány fia/lánya van. Ha meg elfelejtem, akkor meg a kavarodásból vérfertőzésre is gondolhatok. Szóval, kezdeti előítéleteimtől megszabadulva, egy élvezhető alkotással találtam szembe magam.

4. Neil Gaiman - Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Tömören miről szól: Most sokat nem mondok vele, de tényleg az igazságról.
Véleményem tömören: Aztakutyafájáááát!
Éljenzésben törtem ki a zárásakor. Az ilyen katarzisokat szeretem egy könyv végén, de hogy egy pár oldalas kis irománynál? El se mertem volna képzelni, hogy ez lehetséges.
Az eleje nagyon döcögősen indult, és a nagyon úgy értendő, mint: Naaaaaggyyyooonn *zzz*. Egyszerűen a vége tette ezt kiemelkedően jóvá, a közepe enyhe stagnálás volt. Nem akart túl sokat elárulni Gaiman, és ezzel valamennyire magának tett keresztbe, de a befejezésért megérte. Szemet szemért!

5. Michael Marshall Smith - Aki nem hisz
Tömören miről szól: -
Véleményem erről: Komolyan mondom, nem emlékeztem erre. De újraolvasni biztos nincs kedvem.
Egyetlen szót jegyzeteltem erről: ROSSZ
Örülök, hogy kifejtettem, miért is az. Profizmus, Avely a neved.

6. Joe R. Lansdale - Hullanak a csillagok
Tömören miről szól: Katona férj elveszti lelkét.
Véleményem tömören: Jó volt, és elgondolkodtató.
A férj tíz évig szolgált a hadseregben, mindenki azt hitte már rég meghalt, ezért váratlan meglepetésként érte családját hirtelen felbukkanása. Időközben lelketlen robottá vált, akinek érzelmi reakciói majdnem a nullára csökkentek. Van egy fia, akit még soha nem látott, és a felesége ráadásul hűvösen viselkedik vele. A csattanót nem lőném le.
Van egy melankolikus hangulata, ami nagyon emlékeztet a borongós őszi estékre. Nincs benne semmi vidámság, az üresség érzését jeleníti meg, úgy, hogy közben nem vesztette el a történet saját "személyiségét".

7. Walter Mosley - Juvenal Nyx
Tömören miről szól: Egy férfi vámpír lesz.
Véleményem tömören: Jajj, már megint egy vámpír.
Sajnos nem volt se humoros, se tragikus, pusztán egy léha és érdektelen novella az öröklétről és sóvárgásról. Megkockáztatom, hogy ettől talán az Alkonyat is több mindent váltott ki belőlem.

8. Richard Adams - A kés
Tömören miről szólt: Kétszer is elolvastam, hátha rájövök.
Véleményem tömören: TKI. Túl kevés információ.
Tegyük fel, hogy gondolok egyet és elmegyek egy erdőbe sétálni. Nézem a csodás tölgyfákat, lucfenyőket, és kitudja még milyen fásszárú és lombkoronájú oxigénkéményeket. Aztán, a meleg tavaszi fuvallattal együtt, feltámad bennem egy furcsa érzés, hogy nekem most azonnal ölnöm kell. Szóval elmegyek és levadászok egy nyulat aztán meg jól eltitkolom mit műveltem.
Valljuk be, ebből nem lehet érdekes történet. (kísérteties a hasonlóság A kés és az én történetem között)

9. Jodi Picoult - Súly és magasság
Tömören miről szólt: Egy pár elvesztette gyermekét, és lassacskán tönkremennek, illetve tovább lépnek
Véleményem tömören: Ha Jodi Picoult mindig ilyen érzelemdúsan tudja kifejezni magát, akkor beszerzem pár könyvét.
Ettől a történettől szó nélkül maradtam. Elhallgattatott. Több ez, mint aminek látszik a felszínen. Olvassátok el, ha az egész könyvet nem, legalább ezt. Olyan abszurd, szürrealisztikus és realisztikus is egyben, hogy az már egy paradox jelenség.

10. Michael Swanwick - Tündér-tó
Tömören miről szólt: Nem.
Véleményem tömören: Nem.
Megtagadom a véleményezést. Különben fogok egy üres szobát, egy vödröt és egy kínzópadot. Felfekszek a padra, és napokon át hideg vizet csöpögtetek a homlokomra hogy beleőrüljek az alváshiányba és a csöpögésbe. Ha egy ilyen villám sztoritól kikészülök idegileg, az már jelent valamit.

11. Peter Straub - Mallon, a guru
Tömören miről szólt: Egy férfi elment a közel keletre, hogy megvilágosodjon.
Véleményem tömören: Nem volt rossz.
Nem támadt tőle tapsolhatnékom, hogy Ez aaaz, szép munka!, de érdekesnek bizonyult. Hatásvadász részekkel bővelkedett ugyan, mint például, hogy a főszereplő jelenléte is már rossz ómennek számít, de erre fittyet hányva tényleg élvezhető volt.

12. Lawrence Block - Fogd meg, ereszd el
Tömören miről szól:  Szociopata férfi "horgászik".
Véleményem tömören: Lassú kezdet, megfelelő kivitelezés.
Nem sokan foglalkoznának egy ilyen jelentéktelennek tűnő témával, mint a stoppolás. Semmi sincs amit előnyének lehetne nevezni, és pontosan erre erősít rá maga Lawrence Block is. Ne csináljátok! Sok őrült akad ezen a bolygón, akiknek nincs jobb szórakozásuk, mint móresre tanítani az óvatlanokat.

13. Jeffrey Ford - Pöttyös szoknya, holdfény
Tömören miről szól: Merénylet.
Véleményem tömören:  Egy remegős közepes.
Akciókban gazdag volt, de ennél többet nem tudott kihozni magából. A szándékok nem tisztázottak és túlontúl homályos, hogy élvezhető lehetne.

14. Chuck Palahniuk - Lúzer
Tömören miről szól:  Szórakoztatóipar és átverés.
Véleményem tömören: Többet vártam.
Chuck Palahniuk az egyik kedvenc íróm, ezért is vagyok csalódott. Igaz, hogy csak a Harcosok klubját olvastam még tőle, de ezzel az eggyel is sikerült meggyőznie.
Sok a felesleges metafora, allegória, amik elvesznek az élvezhetőségéből.  Erős társadalom kritikát alkalmaz mindegyik művében, de ebben nem lett olyan nagyon átütő. Több oldal kellett volna a kibontakozásához.

15. Diana Wynne Jones - Samantha naplója

Tömören miről szól: Tíz kicsi néger koppintás.

Véleményem tömören: Humoros és szerethető.

Tudom, hogy nagyon negatív bélyegnek tűnik amikor koppintásnak hívom, de ez az igazság. Ugyanolyan szisztéma alapján van felépítve, mint Agatha Christie regénye. Akad egy alig ismert forrás, amit egy mániákus ember alapul használ cselekedeteihez. Lényeg, a lényeg: öröm volt olvasni, könnyed és sodró lendületű.

16. Stewart O’Nan - Eltűntek földje
Tömören miről szól: Eltűntek keresése.
Véleményem tömören:  Lehetett volna jobb is.
Tetszett benne a főszereplő elszántsága, de az már nem, hogy megszállottsággá fajult a segítőkészsége.

17. Gene Wolfe - Leifet rázza a szél
Tömören miről szól: Idegen életforma.
Véleményem tömören: Ez nekem is idegen volt.
A sci-fi műfajnak nem vált büszkeségévé, de tűrhetően volt megírva. A szereplők nem voltak eredetiek, de az űrlények kreatívak voltak. Űrmadárparaziták. Klasszul hangzik.

18. Carolyn Parkhurst - Múló rosszullét

Tömören miről szól: Testvér rivalizálás.

Véleményem tömören: Ellenszenves a stílus.

A két főszereplő Yvonne és Arlette kapcsolata felszínes és csak megjátsszák a testvériességet. Azzal semmi baj ha néha-néha összekap egy-egy testvér, és utána rendszerint kibékülnek. Itt is ez történt, de valójában nem volt meg a kibékülés. Arlette hamis megbocsátása nővérének mert elhappolt előle egy férfit, egyáltalán nem őszinte. Csak vár a megfelelő alkalomra, hogy bosszút álljon rajta.

19. Kat Howard - Regényes élet
Tömören miről szól: Egy lány múzsává válik.
Véleményem tömören: Tetszett. (tömörítés tömörítve)
Az a lényege, hogy a főszereplő lány egy írónak ihletforrásaként szolgál. Őt használja alapul a történeteihez, a könyvei megírásához. Csak az a bibi, hogy a lány személyisége és emlékezete mindeközben megfakul, ahogy a történeteit írja. Nem tudja, hogy ő most kicsoda. Vajon egy könyvbéli szereplő, vagy saját maga? És ha az utóbbi, akkor az pontosan mit takar? Nagyon tetszett. Misztikus hangulata volt egy kis misztikummal keverve. A sok megmagyarázatlan dolog most kivételesen egy fikarcnyit se idegesített, csak rátett egy lapáttal az élményre.

20. Jonathan Carroll - Kezdődjék a múlt
Ez a történet olyan bosszantó volt, hogy még rágondolni sincs kedvem.
NEM AJÁNLOM.

21. Jeffrey Deaver - A pszichológus

Tömören miről szól:  Egy elismert pszichológus gyilkossá válik.

Véleményem tömören: Érdekes, de rossz.

Egy jól induló, ígéretes történet volt, ami könnyen átcsapott egy tudálékos és túlontúl informatív dokumentációba.

Ném: „összefüggő energiagóc, amely az emberekben olyan szélsőséges érzelmi válaszok gerjesztésére képes, amelyek eredményeképpen az érintett személy a saját maga illetve a társadalom számára káros magatartási formákat tehet magáévá.” 

Ezt a fajta jelenséget taglalta a novella. Unalmas volt és vontatott, arról nem is beszélve, hogy ezzel mintha kifogást gyártana az erkölcsös viselkedés megsértésének eseteire. Azért ölt, mert ebben szenvedett. Azért agresszív, mert ez a betegsége. Felfogtam, hogy ebben van valami igazság, de ez korántsem egy mentális zavar. Meg kell tanulni uralkodni magunk felett, segítséggel, vagy segítség nélkül.

22. Tim Powers - Párhuzamosok

Tömören miről szól: Újfent ikertestvérekről.
Véleményem tömören: Jó volt.

Egyikük él, másikuk nem. A tizedik x felé közeledő Caroleen jobb keze hirtelen rángó görcsöt kapott, aminek oka, hogy a testvére kommunikálni szeretne vele a túlvilágból. Valójában azonban, nem is őt akarta elérni, hanem a szomszédban élő fiatal ámde túlsúlyos lányt. Felajánlotta neki, hogy széppé, örökké fiatallá teszi és sovánnyá, ha cserébe belé költözhet. A lány habozás nélkül belement volna az alkuba, ha a szellem meg nem gondolja magát. Ő a testvérét szeretné inkább.
Ebben az a rossz, hogy a lány a felszínességének áldozatául esve, hagyta volna egy ismeretlen erőnek, hogy átvegye a teste fölött a hatalmat. Én nem tudom meddig süllyed az emberi faj, ha ennyire sekélyesek lettünk.

23. Al Sarrantonio - Az orrkultusz

Tömören miről szól: Logikailag követhetetlen rendszerben krumpliorrok tűnnek fel embereken.
Véleményem tömören: Nem győzött meg.
Amikor belekezdtem az első sorába, rám tört az álmosság. Komolyan ilyennel kell indítani?:

A KULTUSZ első írásos említése a germán eretnek, Jacobus Mesmustraktusában olvasható, aminek keletkezését 1349-re becsültem...

Ilyenkor felszínre tör a sötét énem, és elkezdi kántálni sátáni hangon, hogy: Blabla blablabla bla? Bla blablabaah. BLABLABLA BLAAAHHHH! *Avely a lelkibékére törekszik*
A későbbiekben egy összeesküvés elmélet bontakozott ki. Ha valaki szereti az ilyeneket, akkor az biztos jobban értékelné ezt. Sajnos az nem én vagyok.

Elővettem az öngyújtót a kabátom zsebéből, és laza mozdulattal felnyitottam. Váratlanul láng csapott fel belőle, megégette az ujjamat, én pedig elejtettem az öngyújtót.

Én kérek elnézést a szőrszálhasogatásért, de mire számított mikor felnyitotta az öngyújtót? Jégesőre?

24. Kurt Andersen - A kém.
Tömören miről szól: Idegen életforma kémkedik az emberiség után.
Véleményem tömören: Öö...jó volt.
Hogy be lehessen sorolni a sci-fi műfajba, ahhoz egy kicsit gyenge lábakon áll. Nem mutatta be kellőképpen az idegen társadalmat. A kasztokat nem vázolta fel, csak egy felületes képet tudott adni arról, hogy konkrétan mi is a felállás. Pozitívum, hogy végre van valami értelmes magyarázat a Mikulásra. Én ezt jobban elfogadom, mint a jól bevált humbug mesét.

"– Amikor az északi népek, a germánok, a lappok és a többiek, úgy kilencszáz-ezeregyszáz évvel ezelőtt látták, ahogy a tél derekán, kis magasságban átrepülök fölöttük az égen, maga szerint mit véltek látni odafent?"

25.  Michael Moorcock - TÖRTÉNETEK

Tömören miről szól: Nagyzolás baráti kapcsolatokról?
Véleményem tömören: Nagyképűen van tálalva.
Az én részemről és az író részéről is megfigyelhető a "fogyatékosság". Nálam azért, mert az a sok világirodalmi  mű amire elejétől végéig hivatkozik, számomra ismeretlen. A szerzők neve ismerős, de bármi más, velük kapcsolatos információt még csak véletlenül se tudok róluk. Az író fogyatékossága, hogy ezt nem kalkulálta bele amikor megírta a novelláját. Fellengzősen, egy vakmerő pillanatában azt gondolhatta: Na, ti csökött agyú pondrók, itt az idő felzárkózni. Ha érteni akarjátok mit írok, jobb ha többet művelődtök. Vagy szülessetek más országba, ahol ezeket tanítják is. Köszönöm a semmit.
Ennek tetejébe, M. Moorcock figyelme néha hajlamos tévútra vándorolni. A főszereplőnek sokadik barátjának leírásánál is ugyanaz a séma figyelhető meg. Családi állapot, karrier és a meseszép táj körvonalazása. És mintha a tájleírás lenne benne a leghangsúlyosabb. Szerencsére a helyzet változik a felétől, és ott már sokkal karakter központúbbá válik az írás.

26. Elizabeth Hand - McCauley Bellerophonjának első repülőútja
Első pillantás utáni első gondolat: inkább nem értetlenkedem.
Tömören miről szól: Rekonstruálják egy gép lezuhanását.
Véleményem tömören: Unalmas és terjengős.
Eddig mindig az volt a gondom, hogy túl rövidek voltak a történetek, most viszont éppen az ellentettje. Nem tett hozzá semmit az élményhez azzal, hogy kétszer akkora a terjedelme, mint az összes többinek. Fent említettem több olyan művet is, amikért szabályosan rajongtam és puffogtam a rövidségük miatt. Azok sokkal inkább megérdemelték volna ugyanezt a hosszúságot, mint amit ez kapott. Ennek nincs tanulsága, belső értéke, egy lelketlen tartalmilag minősíthetetlen kis dolog.

 A régi időkben Leonard buján szőke, hosszú loboncot viselt, mely szabadon omlott az utasszállító pilóták alakját megidézni hivatott, kutyakakabarna egyenzakó vállára.

Ez volt az egyetlen idézet, ami megragadta a figyelmem. Kutyakakabarna.

27. Joe Hill - Az ördög a lépcsőn

Tömören miről szól: Bűnök.

Véleményem tömören: Végre egy.
Vegetálok és hezitálok. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ezzel kapcsolatban éreznem. Joe Hill is a kedvenc íróim közé tartózik. Hátborzongató a stílusa.

Összesítve: 
Tíz tetszett.
Tizenhét nem.

Amiket kijelöltem és felhívtam rájuk a figyelmet, csak azokért volt érdemes elolvasni ezt az antológiát. Nem lett ez annyira összeszedett, mint elsőre hittem. Túl nagy a különbség a stílusok és történetek beállítottságai között. Hirtelen és meggondolatlan váltások vannak a témák között amikkel foglalkoznak.
Alig vártam, hogy végre befejezzem ezt a könyvet. Másfél hónapja kezdtem el, de csak hasztalan vesszőfutásnak tűnt a közepétől.

5/3 (az egészre vonatkozóan)

Stephen Chbosky - Egy különc srác feljegyzései

Ikertestvéremtől kaptam, amit az ülő sztrájkommal erőszakoltam ki belőle. (hosszú történet) Róla azt kell tudni, hogy angol sznobságban szenved, azaz, csak angol nyelven hajlandó bármit nézni és olvasni. Így érthető miért volt nekem olyan nehéz rábírnom, hogy magyarul vegye meg nekem. Becsléseim szerint, ez az egyetlen könyv, amit ő is végig olvasott életében. És nem találod ki milyen nyelven...

Fülszöveg: Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Nem akarom hasonlítani egy másik könyvhöz, mert nem is tudnám. Gondolkodtam, hogy egy kicsit Jenny Downham - Amíg élek művére asszociálhatnék, de a végére érve meggondoltam magam. Ég és föld a különbség. Ebben nincs benne az a túlzott tragikusság, drámai hangulat és nem lehetett előre látni mi lesz a végkimenetele.
 Felépítését tekintve amolyan vágjunk bele a közepébe stílusú. Tényleg olyan, mintha egy naplót olvasnánk, nincs az a sok vesződés a főszereplő bemutatásával, az a tétovaság, hogy milyen módon lehetne a külsejét és személyiségét a világ elé tárni. Sokan a szokásos "épp belenézett a tükörbe reggel" módot választják erre vagy a "jajj, ott egy tükröződő felület és épp elmélyülten gondolkodik és szépíti magát benne", de én nagyon örültem, hogy ilyenre itt nem került sor.

Charlie szerintem korántsem annyira furcsa, mint a könyv többi szereplője. Szereti a jó zenét (Smiths) és bármi történjék a barátaiért jóban rosszban kiáll, a következményeket figyelmen kívül hagyva. Hát nem ő a legnyíltszívűbb karakter, akit csontos hátán hordott az irodalom?

Őszintén szólva, az első ötven oldalt félve olvastam. Testvérem egekig magasztalta, ódákat zengett róla, hogy mennyire jó. Sírt is rajta és kétszer is elolvasta. Most mondjam azt, hogy nem volt rajtam nyomás, hogy mennyire fog ez nekem tetszeni? Nem volt. Komolyan.
Nekem úgy általánosságban véve nincsenek fenntartásaim az E/1-ben íródott könyvekkel szemben.  Csak most Charlie esete megbonyolította ezt. Azt írja le ami éppen eszébe jut és van, hogy akaratlanul visszatart információkat, amiket majd később, ugyanúgy váratlanul, oda nem illően közöl. A gondolatmenete ezért kiszámíthatatlan, szövevényes és úgy összességében ezért kelti azt a benyomást, hogy ő a szélsőségek embere.

Ha valaki néz tévét és olvas újságot, tudja mennyi szörnyűség van a világban. Ezek nagy részét sűríti magába a könyv is. A szexualitás kérdése (jó, ez nem szörnyűség), identitásé, drog, elmezavar, bántalmazás. Szinte már követelménnyé nőtte ki magát, hogy ezek egyikével foglalkozzanak a könyvek. Ezzel én maximálisan egyetértek. Nekem éppen nem hiányzanak azok az irományok, amik a büdös nagy semmiről szólnak. Pénzkidobás és felesleges energia befektetés.

Ami a legjobban bánt a művel kapcsolatban, hogy nem tudok érte rajongani. Egyre csak olvastam, lekötött teljesen, de nem győzött meg. Továbbra is jó könyvnek tartom, magasan azok fölé emelkedik amikkel mostanában kínoztam magam, de ez nekem csak egy jó könyv marad.


Apró megjegyzés: New York Times bestseller. Vagy én vagyok hülye, vagy ezt tényleg már mindenre ráfogják? Ez esetben kivételesen indokoltnak tartom, de vannak persze morálisan is vitatható példák rá.

5/4 (abszolút megérdemelten, rég gondoltam már ezt)

Kedvenc idézet:

  Nem üldögélhetsz tétlenül, nem helyezheted mások életét a sajátod elé, és nem gondolhatod, hogy ez a szeretet. Cselekedned kell.

Liebster Blog Award

Nem is tudom mit írjak. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy engem is kiválasztott Roselyn és megajándékozott ezzel a díjjal. Régóta olvasom már az írásait, és egyfajta etalonnak tekintem őt és a munkásságát. :) (szinte biztos vagyok benne, hogy negatív értékeléseim miatt érdemeltem ki ezt haha)
Ezentúl nem kétséges, hogy sokkal gyakrabban fogok írni bejegyzést, hatalmas ösztönzés és bátorítás ez nekem. :)

Ez a díj már több blogot végig járt, és alappillére, hogy illik tovább adni, hogy folytatódjon a kör és ne  bomoljon meg a láncolat. 

Szabályok:
1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!

Itt vannak a kérdésekre a válaszaim: 

1. Ha állat lehetnél, milyen állat lennél, és miért?

Bármilyen furcsa, de én tiszavirág lennék. Egy jó nagy büdös, visszataszító...nem. Csak irigykedem, hogy egy napig élnek, bármit megtehetnek mert szűkös idejük van hátra. 

2, Melyik tulajdonságod tartod a legrosszabbnak?

Érzéketlen, szívtelen csoroszlya vagyok. Nem adok második esélyt semmire.

3, Elégedett vagy-e a mostani helyeddel a világban, illetve saját magaddal? Ha változtathatnál, min változtatnál?

Ezt a kérdést nagyon személyre szabottnak érzem. A legnagyobb gond velem, hogy hatalmas hangulatingadozásaim vannak és kilengéseim. Egyszer mérhetetlenül utálom magam és mindent megteszek hogy ártsak magamnak, máskor meg békében eléldegélek azzal a tudattal, hogy ki vagyok. Változtatni biztos a személyiségemen változtatnék, de ezt én már rutinszerűen csinálom. Ha nem változok valószínűleg diliházba kerülnék.

4, Allergiás vagy-e valamire? És ha igen, mire?

Természetesen vannak allergiáim, mert anyai ágról rengeteg mindent örököltem. Elsősorban gyógyszerallergiám van, ebben vagyok a legbiztosabb. (tapasztalat beszél belőlem, a vándorló "ragyák" testvérem elbeszélése szerint nem jelentettek túl jót, szóval kórházba is vittek) Amiben viszont nem vagyok biztos az minden más, soha nem vitt az utam még odáig, hogy kivizsgáltassam magam. 

5, Melyik a kedvenc könyves vagy filmes karaktered? Miért?

Kedvenc filmes karaktereim egyáltalán nincs, nem is lehet. Nem szeretek filmeket nézni, fél óra elteltével olyan katartikus álmosság tör rám, aminek képtelenség ellenállni. 

Jelenlegi kedvenc könyves szereplőm: Jericho Barrons. Legszívesebben felrúgnám a Holdig, és megfojtanám egy kanál vízben, de ő az egyik legizgalmasabb karakter.

6, Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

Az lenne a tökéletes nap, amikor megszűnnének az alapvető fiziológia szükségem és nem korlátozna le semmi. Bármit csinálhatnék, függetlenül kötelező teendőimtől.

7, Van-e bakancslistád? Ha van, akkor mi szerepel az első három helyen?

Nincs ilyen listám. Mindig gondolkodtam rajta, hogy csinálok egyet, de annyira változnak a vágyaim az élet terén, hogy egy kevés idő elteltével lehúznám az egészet és újra írnám.

8, Melyik a legkedvesebb női, illetve férfi neved?

Amikor még az agyam helyett kis műanyag dinoszaurusz figurák lötyögtek a koponyám mögött, láttam egy természetfilmet egy kardszárnyú delfinről, aki elszakadt a csordájától és magányosan éldegélt egy öbölben, és az embereket tekintette társaságának. Luna volt a neve. Megható volt és rémesen szomorú.
Kedvenc férfi név...hm. Olyan nincs. 

9, A pohár szerinted félig üres, vagy félig teli?
Félig teli. Szeretem tévképzetekbe ringatni magam, és magamra erőltetni a pozitív szemléletmódot.

10, Mi volt életedben eddig a legnagyobb teljesítményed, amire büszke vagy?

Még mindig élek.

Az én kérdéseim:

1. Mi volt eddig a legszégyenletesebb dolog, amit egy könyvvel csináltál?

2. Hiszel a földönkívüliek létezésében? Miért igen/nem?

3. Számodra mit jelent a szabadság?

4. Ha a fejed a térdeden lenne és úgy néznél ki, mint egy tengeri csillag sok lábbal és karral, hogy használnád ki ezt a helyzetedet?

5. Ha megsérülne a rövid távú memóriád és tudatlanul ébrednél, mi lenne az első kérdésed?

6. Melyik az a könyv, amit tiszta szívből utálsz?

7. Milyen szuper képességre szeretnél szert tenni?

8. Ha kitörne a zombi apokalipszis, te üldöző vagy üldözött lennél? 

9. Melyik a kedvenc ételed, illetve az, amelyiktől a gyomrod gyakorolja az akrobatikát?

10. Miért szeretsz olvasni?

És íme a díjazottak, akiket öröm olvasni: 

1. Lézengő 

2. CBooks

3. Book Heaven 

4. Empire of the Books

5. Francica blogja 

6. Macooka könyvese

7. Insane Life Toffy's Journal 

8. Ekesgyb olvas 

9. Lilahajúlány könyves élményei

10. MissNyuszi könyves blogja

Csak így tovább! Soha ne adjátok fel!

Könyvespolcaim (piramisok)

Mivel nagyon lassan haladok az olvasnivalóimmal, így időtöltésként lefényképeztem milyenek a "polcaim". (és hogy a bejegyzéshiányt pótoljam) Még nincsenek igazán kategorizálva, mert folyamatosan bővülni fognak a polcok még a héten, de majd próbálok rá időt szánni valamikor. Fel is fogom díszíteni valamivel, mert így kicsit kihalt sivatagos stílusa van egyelőre.

Itt az úgy nevezett "azégverjenmeglenedőlj" stílusú pakolási módot tettem magamévá. Amiben az a vicc, hogy viszonylag stabilra sikeredett, képességeimhez mérten ez igen nagy teljesítmény.
Amit sajnálok, hogy Karen Marie Moning-tól nincs meg a 3. kötete a Tündérkrónikáknak, mert süsü voltam és nem vettem meg, mert soha nem volt eléggé leértékelve. De sebaj, megkapom szülinapomra vagy végső esetben karácsonyra. Türelem...türelem...
Raana Raas - Kiszakadtak könyvéért haragszom a Lírára, amit majd ha elolvastam kifejtek bőségesen miért is.
Nem mellesleg meg is csodálhatod a több, mint 10 éves Krokit, akit veszélyessége miatt fonálra verve tartok a könyveken. (saját kezűleg fontam jó pár éve, mert folyton megtámadott mindenkit)

Na ezt a polcot a sorozatoknak szántam, amiket réges régen vettem. A túloldalon alig látszik, de ott van még a Gemma Doyle trilógia, a Burok (micsoda sorozat!), Tökéletes kémia és végezetül a Tűzember. (ha még nem olvastad, akkor iszkiri és kapd kezedbe)
Mi a kakukktojás a képen?
Nézd meg közelebbről.
Ott egy...
Ló!

Ez a káosz polc. Össze-vissza egymás hegyén-hátán, egymástól független könyvek.
Az Anne Rice könyvek testvérem birtokában vannak, csak nincs más hely ahol elférnének. És nem mintha egyszer is elolvasta volna őket...

Lora Leigh - Buja Fiúk (22 ok, hogy miért dühös az olvasó)

Molyon, egy karc során találtam rá erre a tündérbogárra. A sok, sok, sok, sok, sok, sok, SOOOOOK félmeztelen pasis borító közül akadt meg ezen a szemem. De nem azért, mert különösebben tetszett volna, hanem mert irgalmatlanul rossznak látszott a könyv. (borító és fülszöveg alapján). Nem csalódtam a megérzéseimben.

Egy apró megjegyzés: honnan verbuválták ezt az izompacsirtát? Holtbiztos vagyok benne, hogy szteroidot legel napi szinten.

A sokatmondó fülszöveg, rövidítve:

Rowdy Mackay nyolc éve hagyta el az otthonát, mert túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ellenálljon a fiatal Kelly Benton csábításának. Tengerészgyalogosként biztonságos távolba került a kísértéstől és a nővé érett, kentucky kis boszorkától. Most azonban hazatért, és készen áll rá, hogy belekezdjen azokba az erotikus játékokba, amelyek híre miatt ő, és a két unokatestvére három megyés körzetben kiérdemelte a Buja Fiúk nevet.

Úgy döntöttem, hogy csak röviden és tömören fogom értékelni, és hagyom, hogy inkább az idézetek beszéljenek helyettem.

Mind tudjuk már, hogy az az új trend, hogy felnőtteknek szóló erotikus regényeket jelentetnek meg a kiadók. (Igen, azt is tudjuk melyikre gondolok.) Felmerült bennem pár kérdés ezzel kapcsolatban:
- Úgy igazából melyik korcsoportot célozzák meg ezekkel?
Valaki látott már olyat, hogy egy kiskorú egy átlagos napon besétál egy könyvesboltba és megvásárol egy erősen szexuális tartalmú könyvet? És valaki tapasztalt ezzel kapcsolatban bármi furcsaságot? Én igen. Míg korhatáros filmekre a mozikban, szigorú követelményként szerepel a korhatár betartása, könyveknél ez miért nincs jelen? Olvashatunk részletes leírásokat anális behatolásokról, a felvilágosításon régen túlmutató jeleneteket. Filmekben azonban, véletlenül kivillan egy női mell, azonnal rá kell rakni a 16-18-as sárga, piros karikát.  Hogy is van ez? Erősen diszkriminatívnak érzem ezt. Rendelésnél nehezen kivitelezhető a korhatárnak a betartatása, de nem lehetetlen.
- Ki a búbánat veszi meg ezeket? De ez már csak amolyan költői kérdés.

Ettől nevetségesebb élményben még nem volt részem. És nem abban az értelemben, ahogy ez hangzik.
A szavak, a mondatok, amiket használ Lora Leigh, valahogy kiábrándítóak. Bizonyára valamilyen sötét ötlettől vezérelve, bele-bele lapozgatott egy szinonima szótárba, hogy, ó hadd ne írjam le százszor, hogy "izgató, gyönyörű". Inkább írom, hogy szexcica és észveszejtő! Ettől populáris leszek, főleg ha a szereplőimet állandóan nemi aktusra kényszerítem, és a párbeszédeik 80%-a is csak arról fog szólni, hogy kit-mikor-melyik nyílásba- mennyire erősen fognak megszexuálni.

Sajnos, nem tudtam kijönni abból a családi katyvaszból ami ott van, ki kinek a mostohája, unokatestvére, vagy szimplán egy vadidegen? Ez érthetetlen.
Nem mellékes még, hogy Kellyt, majdnem megerőszakolta egy őrült, erre akarna épülni a főkonfliktus. De kizárólag análisan akarta. Valami homoszexuális hajlamú ez az erőszaktevő, vagy csak egyszerűen annyira debil, hogy nem akar a hagyományos módon megerőszakolni egy lányt? Ezt én nem fogom megérteni. 

Fel kell még hoznom azt a hatalmas, és mélyen szántó okot arra, hogy Rowdy miért vonult be a seregbe: Nem akart lefeküdni Kelly-vel. Ennyi. Hat évet pazarolt el az életéből ennyi miatt! Mert micsoda bűn, hogy megkívánt egy 16 éves lányt (aki úgy öltözött, mint egy prostituált). Nehezemre esik elképzelni, hogy miért akkora hatalmas fájdalom parancsolni az ösztönöknek. Vagy, ha már nem tudott neki ellenállni, nem gondolt arra esetleg...hogy...ELKÖLTÖZZÖN?! Az ég verje meg! Ennyi idiótát egy rakáson.
De nyugodjunk meg, amint visszatért az otthonába, alig telt el két nap (!), már következik is egy 4 oldalas  petting jelenet. Ahhoz a traumához képest, amit Kelly átélt, elég hamar túltette magát a férfiundoron, nem?

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Kelly, valójában maga az író, Lora. Annyira egyértelmű, nem? Normális ember nem ír ennyire nyíltan pornográf művet, úgy, hogy nem magát képzeli a főszereplő helyébe. De ha így van, akkor ez a nő mentális problémákkal küzd. Feltételezhetőleg.

És most jöjjenek azok a részek, amiken meg(ki)akadt a szemem:

1. Szép nyugodtan, leírja milyen csodálatos hangja van Kellynek, milyen izgató, SZEXI (csak háromszázhetvenkilencszer), röpke egy bekezdésben csak ezt taglalja, erre hirtelen beüt ez:
"És hangjának édes, rekedtes búgása mindig azzal fenyeget majd, hogy a farka szétrobbantja a sliccét."

Hát ez váratlanul ért...Mivel felkészült vagyok, tudtam, hogy ettől lejjebb is lehet süllyedni.

2. Van egy olyan helyzet, hogy a lány nagy nyugodtan álldogál a konyhában, tesz-vesz, beszél magában. (az őrület jele vol1.) és Rowdy (ez bizony akkor is egy kutya név...) megszólal. A lány meg úgy megijed, mint akire rátört éjnek évadján egy terrorista alakulat, hogy bombával tűzdeljék teli a száját. Egy csöppet azért nincs ez túlreagálva? Ha meglát egy szúnyogot, akkor begyógyszerezi magát rémületében? Később persze rájöttem a viselkedésének az okára.

3. "Arckifejezése a félelem és a türelmetlen bosszankodás között ingadozott"

Most én ezt hirtelenjében nem tudom elképzelni...Lehet tikkel?

Egy másik ugyanilyen abszurdum:
"Rowdy arcán vadság és gőg ült, gátlás és elszántság, átitatva tiszta, tüzes szenvedéllyel."

EGY ARC SE TUD ENNYI ÉRZELMET KIFEJEZNI! NE MÁÁÁÁR. Főleg ilyen ellentéteseket! Kapásból öt főnévvel jellemzi az ábrázatát.

4. "Fülébe csengett a reszelős hang emléke, az, ahogy lefogja az erős férfitest, ahogy síkos ujjai, ellenállására ügyet sem vetve, a fenekében matatnak, ahogy a szájára kötött rongy elnémítja a sikolyait."

Azt hiszem prűd vagyok. Ez nekem újdonság. Hm. De kíváncsi vagyok, hogy mindenki olyan betegségben szenved-e, amitől csak úgy bőségesen ontják magukból a nedveket? Még az ujjuk is nedvedzik? De nem, biztos mindenkinél, mindig éppen kéznél van egy tubus vazelin.

5. "Rowdy mellkasán meg-megrándultak az izmok, nyakán lüktettek az erek, s egy apró verejtékpatakocska gördült alá, ami tovább vonzotta a lány tekintetét, növelte a vágyát. Nyelvével a férfi felé, hajolt és megnyalta a bőrét, magába szívva a sós férfizamatot.."

HAHAHAHAA! Lehet, hogy víz helyett az izzadságot preferálja, ha szomjas? Izgalmas.

Verejtékpatakocska  *nyammm*

6. 

"– Néztek már közben? – suttogta, arckifejezése még tovább komolyodott a szexuális vágytól."

MÁR HOGY NÉZTÉK VOLNA, HA SZŰZ AZ A SZERENCSÉTLEN?! Ez már kezd dühítő lenni.

"– Nem voltam szent, drágám. – Rowdy ajka arra a szexi félmosolyra húzódott, ami a védjegye volt. – De nem volt semmi komoly. Igazából egy ideje nem is volt senkim. Hát neked?"Ezek nagyon szeretnek agyhalottasat játszani...Hogy lett volna, ha majdnem megerőszakolták és 6 év után is még mindig szűz? Gondolkozz már! Nem is keresem tovább a logikát.

7. "Ray megállt a pult mellett, és vett egy palack Jack Danielst..."

Én meg most mentem ki a Balatonra, és fogtam egy rég elveszettnek hitt palackot, belegyömöszöltem egy kis cédulát rajta a segítségkérésemmel, és útnak eresztettem. Az üveg az maradjon üveg, a palackot meg, tartogassuk vészhelyzetre.

8. "Nem fogom elveszíteni, csak azért, mert valami mocsok megpróbálta tönkretenni. És nem fogok lábujjal pettingelni az asztal alatt, csak mert titeket feszélyez. Értesz engem?"

Ezt az apjának mondta Rowdy. Gratulálok. De azért, Kelly és az anyja közötti dialógusok se semmik.

9. "A lány a fejét ingatta, és megvonaglott, amikor egy apró nyögés hagyta el az ajkát."

Egy normális öleléstől. Semmi más nem történt itt még köztük! Kelly hiperérzékeny? Jön egy szellő, és már orgazmusa is lesz? Elképzelhető.

10. A sok "sikítok az élvezettől" monológból, túl sok van, hogy egyáltalán itt elférjen. Egy horror filmben kevesebbet sikítanak. A szomszédaik vajon mit szólhatnak ehhez?
- Drágám ez a hang...mintha...
- VALAKIT ÖLNEK A SZOMSZÉDBAN!

Kelly nemcsak sikít, hanem nonstop remeg, rángatózik, különféle testnedveket bocsát ki, mindenféle indok nélkül. Tudjátok, ezek minek a tünetei? Az epilepsziának. Így már értelme is van az egésznek történetnek! A csődörök csak javítani akarnak az állapotán! Megfejtettem a könyvet. Ez az!
Adja a szende, "megerőszakolt" szüzet, de ha hozzáérnek, akkor meg elrepül, mint egy lufi. Jaj de álszent. Jaj. Nem bírom.

"Kelly izgatottan megnyalta a száját. Ettől a mozdulattól a férfi makkja sóváran kezdett lüktetni."
Aha. Szende, mi? A férfival meg mivan? No comment.

11. "Azt akarom, hogy levetkőzz, szeretni akarlak a fejed búbjától a lábad ujjáig, olyan gyakran, ahogy csak lehet, és néha… lehet, hogy nem leszünk kettesben."

Na, ettől padlót fogtam.

"Normális mély levegőt sem tudok venni azóta, amióta megnőtt a melled." Eh, miért is? Egy újabb tünet! Lehet őt is epilepsziával kell diagnosztizálni.

12. "...Nem a biztonságodról, hanem valami számodra sokkal fontosabbról. És ez a nemi életed."

Hová fajulnak a dolgok, ha a nemi élet fontosabb a biztonságnál?

13. "Hüvelykujja megsimogatta a puncija fölött levő tetoválást. Szárnyaló sast ábrázolt, amelynek egyik szárnya a duzzadt ajak felé hajlott"

Héhéhé! Na álljunk csak meg. Eddig egy szó sem volt semmiféle tetoválásról! 109 oldalba telt ezt leírni?! Pedig már kétszer is meztelen volt! Később meg hirtelen kinő egy szarva is, mert olyan, mint egy kisördög. A legérdekesebb dolog ebben, mégis az, hogy a többi 316 oldalra megszűnik létezni a tetkója...

14. "...olyan elégedettség töltötte el kábult arcát elnézve, hogy belefeszültek a golyói."
*sírva röhög*

15. "– Istenem, micsoda ízed van – suttogott a férfi,"
Igen. Sült disznó, ketchup, sajt, olajban sült krumpli íze van. Mert sajtburgert ettetek. Jó, hogy én ezt jobban tudom!

16. "– Szopj, kicsim."
Azta. De romantikus!
(megjegyzésként mondom, eredeti nyelven nem volt ilyen)

17. "– Akkor még nem éreztem a forró kis pinádat a farkam körül, ahogy csutkára lefeji."
Valószínűleg, itt kezdte el igazán élvezni a munkáját a fordító. 
A Microsoft Office Word ezt írta erre az idézetre: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni! HOGY MENNYIRE IGAZAD VAN, BARÁTOCSKÁM!

18. "– Tönkretette minden egyes kibaszott ruháját, amije csak volt. Minden átkozott hajpántot, az összes csini-bini csajos cuccát. Őt is összetörte."
Csini-bini? Micsoda? A fordító illuminált állapotba került.

19.  "– Lefogadom, fantáziáltál erről. – Rowdy hangja forrósághullámokat robbantott a méhébe, azután megrohanta a csiklóját és a mellbimbóját."
Eljött a pillanat, amikor már nem tudok mit írni az ilyenekre. Egyszer már hozzászokik az ember.

20. "Itt maradnak éjszakára, ezt tudta. Ez az első lépés, hogy előcsaljanak egy eszelőst."
Az elképzelésük a szereplőknek, hogyan kapjanak el egy eszelőst: éjnek évadján kihajóznak az öböl közepére, ahol senki evilági nem tud a közelükbe férkőzni (állítólag). Ebben én nem értem a logikát. Ha megakarok keresni valakit, akkor elvágom magam a külvilágtól?

21.  "A menekülés ideje egy perccel az után járt le, hogy hagytad, hogy megint megdugjam azt a szexi kis testedet."

Ezt pont azután mondja Rowdy, miután meglékelték a hajót amin rajta voltak, mert éppen orgiát tartottak és ez szúrta a szemét a szatírnak. Pedig azt hittem végre megjött a lány esze és képes otthagyni ezt a sok férfit. És miért mindig csak testiségekre hivatkoznak? A személyiségéért szeretni valakit már ódivatú dolog?

22. Rowdy és Kelly (igen, ez a lány neve) nagy hévvel tépik egymást Dawg házában, éppen készülnek a "titkos bejáratot" használni, és mit ad Isten, éppen oda keveredett egy síkosító az éjjeli szekrény közepére. Mert minden ember ott tárolja a síkosítóját. A vendégszobában. Mindenki szeme előtt. A realitás határainak már a közelébe se akar érni az író.

Adnék egy tanácsot. a túl sok felnőtt filmet néző unatkozó háziasszonyoknak: Ne írjatok könyvet abból, amit ott láttok! Mert pazarlás és senki sem leli örömét benne.

Összefoglalva a dühítő faktorokat: polgárpukkasztó, minden férfinak adonisz teste van (testmozgás híján) a romantika szót hírből se ismeri az író, itt csak végeláthatatlanul szexelni akarnak a legundorítóbb módokon.

Befejezésként összegyűjtöttem a leggyakrabban ismétlődő szavakat: szexi, édes, kicsikém, farok, duzzad, megkeményedik, átkozott, izom (Krull a harcizom haha) , rohadék, édesem (2), vágy, láng, tűz, ajak.

NEM AJÁNLOM!

5/1

Én, a gyerekszelidítő...

Még nem írtam ilyesmiről bejegyzést, de úgy gondoltam, ezt muszáj megosztanom. :)

Tegnap hazafelé utaztam vonattal Debrecenből, és éppen kifogtam egy kabinos vonatot. Félő volt, hogy nem lesz helyem, mert összesen 3-4 négy kocsit húzott maga után a szerelvény. Amint megállt a vonat, megvártam, hogy mindenki szép lassan felverekedje magát. Ilyenkor egy kisebb fajta állatkerti mutatványnak lehetek mindig szemtanúja, mindenki saját maga kényelmét helyezi másoké elébe, és ezért lökdösődnek, káromkodnak, és stb. Miután én is felpattantam, volt olyan szerencsém, hogy találtam egy majdnem üres kabint, amiben csak egy kislány és az anyukája volt bent. Szépen megkérdeztem van-e még két szabad hely (testvéremnek is), és igenlő választ kaptam. Itt kezdődött el életem egyik legfurcsább, de legpozitívabb utazása. (majd negatívra is írok példát)

Ahogy szokás, éppen olvastam és nem mást, mint Allan Pease - Testbeszéd című könyvét. Jól belemerültem, közben próbáltam figyelmen kívül hagyni a mellettem ficánkoló kislányt. Barna hajú, jó kedélyű léleknek tűnt, aki bármire képes rácsodálkozni. A harmadik szememmel érzékeltem, hogy sokat bámul engem, gondoltam, nem fogom bátorítani, hogy én is ránézek, mert tudom, hogy a gyerekek valamiért nagyon szimpatizálnak velem. Az anyukája többször is próbálta megfegyelmezni, hogy ne bámuljon idegeneket, de sikertelenül.
Félúton jártunk, amikor egy bogár repült be a  lehúzott ablakon. A kislány rémüldözni kezdett, sápítozott, hogy valaki tüntesse el azt a csúnya bogarat. Kaptam egy zsebkendőt egy másik utastól, megfogtam a bogarat és kidobtam a szemetesbe. Ezután alig telt el öt perc, máris fellépett egy újabb bogár probléma. Ezúttal a kislány papírjára szállt, amire épp rajzolni akart volna. Elkértem a papírját, és kiszórtam az ablakon azt a kis rondaságot. A kislány ekkor felnézett, és hálásan megköszönte az eddigi munkámat. Innentől feljogosítva érezte magát, hogy párbeszédbe elegyedjen velem, ha akartam, ha nem.

Első kérdései:
-Milyen színű a szemed? Világos kék?
Fényes nappal volt, a Nap is betűzött az ablakon át. De azért megmondtam neki a nyilvánvalót.
- Kék.
Mellesleg, ez a gyerek imádott szemezni. Amit én meg nem szeretek.
A következő pár percben arra lettem figyelmes, hogy a telefonjával babrál valamit. Fél szemmel oldalra pillantottam és egy telefonnal találtam szembe magamat. Még most se tudom biztosan, sikerült-e lefényképeznie...
Ezután felgyorsultak az események. Beszélt nekem Évi csodaszép cicáiról, akiről azt se tudtam, hogy kicsoda, de nem is ez a fontos.

Összegezve mik történtek később:
1. Megölelt.
2. Megpuszilt.
3. Megmutatta csodaszép anyajegyét a talpán.
4. Megkínált innivalóval.
5. Kaptam tőle egy rajzot.

Elmondom mit ábrázol a rajz (ha nem lenne egyértelmű):
Van rajta egy medve, 3 irracionális tulipán, egy pillangó, egy madár, két felhő, egy Nap, a neve bal oldalt (Kira, amit Kirá-nak írt, mert még nem tanult meg írni), jobb oldalt egy Feri (amit EEri-re írt át, nem hitte el, hogy helyesen írom le), középen meg egy szív.
A lap hátoldalán meg retek sok kis szívecske. Szám szerint 11.

Ezek után még mindig nem tudom, hogyan kezeljem a gyerekeket, de próbálok velük barátságos lenni.

Mivel azt mondtam, írok negatívat is, azt a gyengébb idegzetűek kedvéért csak címszavakban foglalom össze. :)

- Kisebbséggel utaztam egy vonaton.

- Nem volt kellemes illat.

- A padlóra pisilt az egyik gyerek.

Mikor azt hisszük az emberiség már nem süllyedhet lejjebb, az élet bebizonyítja, hogy naivak vagyunk, ha ilyet feltételezünk.

Jenny Downham - Amíg élek

Találkozásunk: Volt egy akció, és voltam én.

Fülszöveg:   Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.

A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.

De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.

De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.

Apukámmal nemrég folytattam egy beszélgetést a könyv kapcsán. Ami így nézett ki:

-...Vettem egy könyvet! Jaj! Nyugi, akciós volt!
- És milyen könyvet?
- Szomorút.
- Miről szól?
- Egy leukémiában szenvedő lányról, és az utolsó kívánságairól.
- Miért olvasol szomorú könyvet, nincs jobb?
- Ez mindennél jobb. Szól valamiről.

Ezért is fogom azzal kezdeni, miért olvasok olyan könyveket, amik elszomorítanak. Több oka is van.

Fontos azt megérteni, mit nyújtanak a könyvek az embereknek. Nem puszta szórakozás vagy felvágás hogy: Na én olvasok, te nem, ezért én intelligensebb vagyok, bibibí. Ilyenről szó sincs, ez amúgy meg egy borzasztóan lealacsonyító hozzáállás. Ne firtassuk.
Honnan tudhatnám meg, milyen igazán kétségbeesettnek lenni? Halálos betegnek? Esetleg alkoholistának? Persze, kérdezhetnéd, miért szeretne bárki ilyeneket átélni? Ha vakon élem napjaimat azzal mivel lesz teljesebb az életem?
Vannak szenvedélybetegségek, könyörtelen igazságtalanságok, lassú halál. Ha nem vagyok tisztában ezekkel, akkor naiv, szűk látókörű és egyszerűen ostoba ember lennék. Miért kell átélni ilyeneket, amikor megkímélhetném magamat az ilyen szörnyűségektől? A válasz, hogy nem szabad megkímélni magunkat a negatív dolgoktól. Nem csak te vagy én vagyunk ezen a világon, és nem mi vagyunk azok, akik körül a Föld forog. Másoknak is vannak problémáik, és ha nem vagyunk rájuk kíváncsiak, akkor önzőek vagyunk.
Szerintem csak az számít teljes értékű embernek, akiben megvan az az alapvető emberi tulajdonság, hogy törődik másokkal, beleéli magát a másik helyébe. És én tudni akarom, milyen nem önmagamnak lenni.

Sok mindenre megtanít a könyv.

Értékeld az életet, élvezd ki minden percét.
Tegyél meg mindent amit akarsz, mielőtt késő lesz.
Ne félj az ismeretlentől.

Maximális elismerést érdemel az író. Elképesztően komoly témát választott ki magának, és egyáltalán nem viccelte el.
Tessa kiforratlan karakter korából adódóan, hajlamos a kicsapongásokra, erős hangulatingadozásokra, és sokszor feszegeti a határait. És nagyon provokatív. Mindezt csak azért, hogy érezze milyen igazán élni. Nem elég, hogy érzi magában áramlani a vért, vagy ahogy lélegzik, többre vágyik.
Bajba sodorja magát, mert már nincs veszteni valója. Bármit kimond ami eszébe jut, mert később úgysem bánhatja meg. Felesleges ezt a viselkedést felelőtlenségnek titulálni, mert értelmetlen, hogy álszenteskedjünk. Mi is pont ugyanannyira lennénk meggondolatlanok, mint ő, ha a helyében volnánk. Vagy még jobban.

A történet lineárisan épül fel, nincsenek nagyobb visszaugrások a múltba, emlékezések. Úgy halad a történet, ahogy egyre jobban fogy Tessa ideje. Aki több nézőpontot vár, az csalódni fog. Tessa, mint karakter, több ember személyiségét olvasztotta egyszerre magába. Olyan, mintha tucatnyi Tessa lenne, de mégiscsak egy van.
A többi szereplő közül, talán az öccse fogott meg a legjobban. Próbálja elviccelni a betegséget nővérével együtt, de a halálos ágyán, már képtelen rá. Ez a bizonyíték arra, hogy egy családtag halála, mennyire megváltoztatja a körülötte lévőket. A sokáig történő eltávozás alatt, érettebb és felnőttebbek lesznek a többiek.

Ezt a könyvet nem lehet szeretni, csak megérteni, és együtt élni vele.  Ha erre nem érzed késznek magad, szerintem várj még vele.

5/5

(Köszönöm a Librinek, és a drága eladónak, aki leszedte róla az árcímkét, és nyoma se maradt! Nagyra értékelem, hogy nem nekem kellett itthon leszenvednem róla)

Döntsd el mit fessek!

Elképzelés eredete:
Szóval az a nagy helyzet, hogy egyre kevesebb időm van "művészkedni", ezért célkitűzéseket kell tennem. Ugyanígy tettem nem mellesleg könyvek terén is, most éppen az évi 100 könyvet akarom elérni, mert még egyszer se voltam rá képes. A tavalyi siralmas teljesítményemet már túl is szárnyaltam, szóval egy hatalmas pacsit adok magamnak. Nálam eddig bevált ez az előre tervezés, szóval át kell ültetni más tevékenységekre is.

Festés.
Sok időbe telik.
Nekem nincs időm.

Jelenleg van egy félkész, virágos, vízfestékkel készülő festményem. Minél hamarabb sort kell keríteni a befejezésére, mert még ha nem is folyamatosan csinálom, van az a kényszeres érzésem, hogy ha félbehagyok valamit, abba minimum beleőrülök. Vagy, ha hetekkel, hónapokkal később újra hozzányúlok, garantáltan pocséknak fogom látni, és csak a hibákat fogom észrevenni benne. Voilá, ez a legjobb út arra, hogyan ne fessek több hétig.

A barátaim szabályosan lekomcsiztak, mert nekem ütemtervem van olvasásra. Most meg már festésre is lesz. Nagyszerű.

Szóval az lenne a nagy terv, hogy fogom a világ összes országát, és lefestem a jellegzetességeiket.

*tücsökciripelés*

Nem az unikumokat (pl Erős Pista, túrórudi), hanem ha például eszedbe jut egy országnév, akkor összességében melyek azok a helyszínek, amik a leginkább jellemzőek az adott helyre. Melyek azok, amik a legjobban kifejezik az ország hangulatát.
A legtöbb persze tájkép lenne, de mindig lehetnek kivételek. Fényképek alapján dolgozok.

Micsoda grandiózus ötlet. Csakhogy mindenki képben legyen, 196 ország van. Valószínűleg egész életemen keresztül csak ezeket kellene festenem.

De ez túl nagyszabású ötlet egyelőre, szóval inkább sorjában haladok, és Európával kellene csak kezdeni. ( nem diszkriminálom a többi kontinenst, csak ez a legkézenfekvőbb)
Időkorlátot felesleges megadnom, mert festés terén nagyon kiszámíthatatlan ez nekem. De mindenképpen igyekszek majd eleget tenni a várakozásoknak.


Ezért is szeretnélek felkérni titeket, hogy döntsétek el, melyik legyen az első tíz, amelyet lefessek. :)
Beérkezési sorrend alapján.
Nincs protekciója senkinek.
Ha kérhetném írjatok oda egy keresztnevet vagy felhasználónevet is, hogy betudjalak azonosítani titeket. :)

Kritérium:

• szigorúan csak Európa!
• egy ember csak egyet mondjon!

(Magyarország tabu, az egyetlen kivétel, az lesz az utolsó, igen, talán a százkilencvenhatodik!)

Ugye, milyen szép?

Javaslatokat lehet ide, Molyon, és email címen is küldeni. Legyen nyílt titok a sorrend.
Előre is köszönöm. :)

Email cím: galanett666@hotmail.com                
(nem voltam sátánista, csak ezt biztos nem felejtem el)