Fülszöveg: Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert...
Borzasztóan nehéz lesz értékelni mert túl gyorsan olvastam el, de megpróbálok valami emberit létrehozni.
Gondolom nem sokakat ér teljesen ismeretlenül a cím. Eléggé népszerű volt megjelenésekor, ami nem is volt olyan régen.
Egy kis művelődés gyanánt(magamnak és neked):
Ki is Erebos?
A görög mitológiában az ősi sötétség, Khaosz gyermeke,
aki szintén az ősi sötétség megtestesítője volt.
A Tartarosz fölötti túlvilági részt nevezték az idő múlásával Erebosznak.
Köszönöm wikipedia
Érezted már valamivel kapcsolatban hogy ha abbahagyod több
kárt okozol magadnak vele mintha például véletlenül beléd csapna egy villám? Na,
nekem ez a könyv pont ilyen volt. 2 nap alatt képletesen befaltam az egészet,
és gondolom sokat árul el ha egy nap 440 oldallal végeztem…szabadidő a
maximumom!
A játékok világa nem áll távol tőlem. Nagyon szeretem őket főleg az fps és szerepjátékokat. Az Erebos mint játék nekem a legjobban a Dragon Age-re hasonlít, hangulatát tekintve. Abban habár nincs annyi interakcióra lehetőség mint az Erebosban, viszont az valóságos, és létezik. (és imádtam)
Ha filmként kellene rá tekintenem, az mondanám, hogy a Stay Alive-ra (magyarul "Ezt éld túl" címen fut) hasonlít.
http://www.youtube.com/watch?v=ZdWFRWtIOGY
Jó,tudom, ez inkább a horror kategória, de a koncepciója majdnem ugyanaz. Játék ami hatással van a valóságra.
Jó,tudom, ez inkább a horror kategória, de a koncepciója majdnem ugyanaz. Játék ami hatással van a valóságra.
A könyv felépítése és kivitelezése briliáns. Összetett, bonyolult mégis világosan érthető a cselekményvezetés. Aki maga is enyhén játékfüggő teljes mértékben beleélheti magát Nick szerepébe. Igen, tudom,ez korunk egyik legfőbb "betegsége". De én nem epilepsziáig hajszolt játékosokra gondolok. Családomban is van két-három-négy ilyen személy is, de inkább ilyennel foglalatoskodjanak mint bármi mással ami kártékonyabb. Most persze jöhetnének az ellenérvek a játékokkal szemben, hogy mennyire agresszívak, jellemrombolók, stb. De én nem fogok ebbe belefolyni. Akit ez érdekel, az most rossz helyen jár. :)
Az első 100 oldal elég csalókás volt nekem. Azt hittem hogy most arról olvashatok ahogy drága Nick, a
főszereplő, beteljesíti leghőbb vágyát a játékban, ő lesz az úr, mindenkit legyőz és végig követhetem ennek a teljes menetét. De nem így történt. A háttérben teljesen más lapul meg. Egy
összesküvés. Talán ez volt a legutolsó dolog ami eszembe jutott volna fordulatként. Ezért is volt kiszámíthatatlan és akció dús az az 545 oldal. Nem fogom lelőni a poént.
Úgy jó ahogy van a könyv, de olvasás közben reménykedtem hogy lesz majd egy-két ésszel felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan történés, amiből egy gyötrő kis függővéget ki lehetett volna hozni. De azzal sincs baj hogy minden szálat elvarrtak és semmi sem terelődött emberfeletti síkra. Csak az én ízlésemnek a paranormális dolgok jobban megfelelnek, ha van valami rejtély, ami gondolkodóba ejt.
A szerelmi szál...hát..nem áll túl erős lábakon. Nekem úgy kifejezetten nem is jött be. Az ilyen tini szerelem dolog eléggé elcsépelt, főleg hogy előtte semmilyen kapcsolatban nem álltak a szereplők, aztán hirtelen a lány "megadja" magát, pedig a fiú már nem egyszer bepróbálkozott nála (ismeretlenül...). Vagy ez a szokásos ő másfelé kacsingat ezért felkeltette az érdeklődésem téma?
A karakterek hitelesek, de egyikük sem nőtt a szívemhez. Ennek oka valószínűleg, hogy több szó esett a játékban részt vevő bábujaikról mint róluk. Ettől eltekintve egyikük sem volt bosszantó, amit én nagyon is értékelek. Ritka a nem irritáló kamasz.
Egy pontatlanság tűnt fel összesen, hogy az írónő mintha kicsit összezavarodott volna a számolásban. Egyszer még x szintű a hős, máskor meg azért küzd, hogy olyan szintű legyen mint amilyet már elért, de sehogy és sehol sem vesztett szintet. Hm..érdekes..Fátylat rá!
Úgy jó ahogy van a könyv, de olvasás közben reménykedtem hogy lesz majd egy-két ésszel felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan történés, amiből egy gyötrő kis függővéget ki lehetett volna hozni. De azzal sincs baj hogy minden szálat elvarrtak és semmi sem terelődött emberfeletti síkra. Csak az én ízlésemnek a paranormális dolgok jobban megfelelnek, ha van valami rejtély, ami gondolkodóba ejt.
A szerelmi szál...hát..nem áll túl erős lábakon. Nekem úgy kifejezetten nem is jött be. Az ilyen tini szerelem dolog eléggé elcsépelt, főleg hogy előtte semmilyen kapcsolatban nem álltak a szereplők, aztán hirtelen a lány "megadja" magát, pedig a fiú már nem egyszer bepróbálkozott nála (ismeretlenül...). Vagy ez a szokásos ő másfelé kacsingat ezért felkeltette az érdeklődésem téma?
A karakterek hitelesek, de egyikük sem nőtt a szívemhez. Ennek oka valószínűleg, hogy több szó esett a játékban részt vevő bábujaikról mint róluk. Ettől eltekintve egyikük sem volt bosszantó, amit én nagyon is értékelek. Ritka a nem irritáló kamasz.
Egy pontatlanság tűnt fel összesen, hogy az írónő mintha kicsit összezavarodott volna a számolásban. Egyszer még x szintű a hős, máskor meg azért küzd, hogy olyan szintű legyen mint amilyet már elért, de sehogy és sehol sem vesztett szintet. Hm..érdekes..Fátylat rá!
Aki maga is szereti a játékokat, az odáig lesz a könyvért szerintem. :)
5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése