Dennis Lehane - Viharsziget

Semmit nem tudtam róla, de annyi is elég volt, hogy egy hónappal ezelőtt letöltsem a filmet és azóta mai napig parlagon hevert.

Most olyan helyzetben vagyok, hogy kivételesen megnéztem a filmet és még a könyvet is elolvastam és ezenfelül a kettő külön külön is megállta a helyét.

Röviden, tömören:  Teddy rendőrbíró átmeneti társával Chuck-al egy különös szigetre érkeznek, hogy felgöngyölítsenek egy rejtélyes ügyet, melynek főszereplője egy titokzatos módon eltűnt beteg, Rachel, aki egyetlen nyomot sem hagyott hátra maga után. Látszólag a személyzet akadályozza a nyomozást, de az egész misztériumnak előterében mégis valaki más áll.

Ez volt az eddigi legizgalmasabb krimi, thriller könyv amit eddig olvastam. Méltányolom az író tehetségét, hogy akkor is élvezhetővé tud tenni egy könyvet ha már a felénél rájövünk a dolgok nyitjára és eltudja érni, hogy továbbra is megbűvölten vegyük kezünkbe művét.

Az eleje kicsit döcögős volt számomra, nehezen tudtam a rendőrbírói pálya szerepköréhez hozzászokni, mert hát...bevallom..azelőtt még hallani se hallottam ilyenről. Szóvaaal....tanultam valamit.
Az elmebetegségek és mentális zavarok szerintem az egyik legérdekesebb téma ami létezik és az ilyen körbe tartozó könyveket sem lehet nagyon elrontani. Még ha nem is a teljes igazság kerül terítékre egy-egy zavarról, az is elég ha saját elgondolás alapján alakít ki egy sokkal személyreszabottabbat az író. Persze itt ilyenről szó sincs, látszik hogy elég széleskörben utána nézett és keresgélt betegségek után, míg a legmegfelelőbbet meg nem találta.

A dilemmás részek az álmok voltak. A könyvben szépen elhatárolódnak a valóságtól, kivéve egy alkalommal. (de lehet csak én voltam pihentagyú fél 11 környékén) amikor bekövetkezik a vihar utáni csend szó szoros értelmében. Minden visszarendeződik a régi kerékvágásba ahogy illik, de Teddy és Chuck és a személyzet együttes viselkedése szerintem az első pillanatokban eléggé abnormális volt. Ők nyugodtan kószálgattak azt megelőző nap, engedély nélkül(!) és másnap senki se reagált erre, büntetés semmi, eltiltás semmi, ellenállás az ápolók részéről nulla, és mi volt? Hagyták őket tovább barangolgatni. Elég laza pórázon tartották őket, ahhoz képest, hogy az elején mennyire szigorúan követelték szabályaik betartását.
folyt köv (innentől spoileres)-->

Spoiler

Még ha színjáték az egész, ez számomra ésszerűtlen, Teddy elméjének részéről is. Elvileg egy 2 éve tartó pszichózisról beszélünk, ami az elejétől fogva nagyon erős alapokra épült, de úgy tűnik ez az egyetlen kis rés van elméjének szövevényes hálóján.
Nem vagyok jóban a logikai műveletekkel és bármivel aminek köze van a matematikához, de ebben egy kicsit azt hiszem megszerettem őket. A négyes szám törvényét különösen. Erősen elgondolkodtató milyen helyzetekben lehetne még ez hasznos.
Meg kell még említeni, hogy a mozaik szavak tették kiszámíthatóvá a jeleneteket, viszont nélkülük hiányoznának a fordulatok bekövetkezésének váratlansága.

SPOILER  (nagyobb az előzőnél)
Kedvenc jelenetem az volt amikor Andrew felébredt és teljesen tudatában volt mindennek amit tett és nem tett, aztán hirtelen romlásnak indult az állapota, ugyanúgy ahogy az orvosok megjósolták. Ilyen zseniális és egyszerre hatásvadász pillanatokért minden könyvben hálát adok Istennek. Ebben mutatkozik meg leginkább, hogy kinek van igazán érzéke a csontig lerágott technikák megfelelő felhasználásához. Imádlak Dennis! ♥
Fin


A filmhez kapcsolatosan összesen két fekete pontot rónék fel (amiből az egyik egy költői kérdésnek is megfelel) a rendezőnek:
1. Felcserélődtek az időrendbeli történések, és kicsit kesze-kusza a történet miatta.
2. Miért pont LEONARDO DICAPRIO???
Az elsőhöz azt fűzöm hozzá, hogy bármekkora szabadterük is van rendezés terén a rendezőknek/producereknek, azért jó lenne egy olyan végeredményt kihozni belőle, hogy ne gondolják azt a nézők hogy minimum 4 mondanivalója van az alapműnek egy konkrét mindent lezáró befejezéssel. (drága testvérem próbált magyarázni egy másfajta értelmezési szemszögről, de azt a gondolatot inkább nem minősíteném...)
A másodikat bővebben kifejteném ha lehet. Az Eredet című filmben imádtam a színészi játékát, egyedi elgondolásban hajtott végre mindent, a mimikája is lehengerlően fantasztikus volt.  DE rájöttem, hogy vannak neki jobb szereplései is. Olyan mintha megrekedt volna egy szinten, nem tud tovább fejlődni, és a mozdulataiból is az sugárzik (ahogy én láttam), hogy bedobtak egy kezdőpályás színészt a mély vízbe és nem tud megbirkózni a feladattal. Amiről tudom, hogy nem igaz, rengeteg filmszereplést tudhat már a háta mögött (A Titanicot soha nem láttam..haha) de ebben a főszereplő valódi lelki vívódásait nem tudta hűen vászonra vinni. Még egyszer mondom, semmi bajom a színésszel, nem utálom (nem is szeretem) de én többet várok tőle.

5/5

Beate Teresa Hanika - Soha senkinek

Semmi negatívat nem olvastam és hallottam erről ezért is örültem olyan nagyon mikor megláttam a könyvtárban. Régóta leselkedtem már utána. :)

Történet: Malvina múltját agyának egyik rejtett zugába űzte és küzd azért hogy visszaszerezze gyermekkorának elfeledett jelentősebb pillanatait, amik nem túl rózsásak. Rokonai figyelmen kívül hagyják segélykiáltásait, és nemtőrödömségükkel egyre távolabb kerülnek egymástól. A nagymama halála előtt és után Malvinára hárul a felelősség hogy ápolja és gondozza nagyapját és olyan teendőket is el kell végeznie amik távol állnak egy 13 éves lány hatáskörétől.

Témája nem hétköznapi, és én nagyban támogatom az olyan könyveket amelyek bántalmazásról, annak megoldási módszereiről és az elfogadás mikéntjéről világosítanak fel.
Hihető a karakterizálás, a 13 éves lány nem egy 100 éves öregasszony mentalitásával rendelkezik, hanem az abban a korban lévő visszafogottságot, kitörni vágyást testesíti meg gyermeteg ellenállás formájában.
Meglepő fordulat nem jelentkezik, viszont a történet és annak súlya mélyen magával ragadó és megható. Elvégre ki nem tud azonosulni a főszereplővel? Mindenki volt már abban a korban (közel mindenki) és tudja, hogy milyen elvárások lehetnek a serdülőkkel szemben akkortájt, bármilyen szempontból.
Kesze-kuszának tűnhetnek azok a fejezetek, amikor hirtelen feltör egy-egy emlék a semmiből. Nem vág bele egyből a történet közepébe, hanem kis adagokként juttatja el hozzánk azokat a szörnyű információkat amik a könyv alapjául szolgáltak. Ehhez feltétlenül szükséges hogy a kellő pillanatban elevenítsen fel rég elfeledett pillanatokat különböző sorrendben ahogy a helyzet megkívánja.
A megfogalmazás könnyen érthető, ebben a tekintetben sokszor pár tőmondat százszorta kifejezőbb, mint a több soros összetett mondatok.

Érzelmileg felkavaró és elgondolkodtató. Felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra, az elhanyagolásra és az érzelmi zsarolásra. Az ifjúkori szerelmet állítja be ebből az életből való szabadulni vágyásnak egyik kirobbantó okának. Naiv és ártatlan viselkedésük mulattatóan hat a pattanásig feszült helyzetek után, és ez megnyugvással tölti el az olvasót. Az úgynevezett beszélő nevek elhelyezése is ezt a funkciót látják el. [ilyen van pl az Egy gésa emlékirataiban (Hózápor úr)]
Sokat firtatható, hogy a nagymama gyávasága volt a gyújtópontja mindennek, és önnön tétlensége. Feláldozta unokáját hogy saját bőrét mentse, onnantól pedig úgy tesz-vesz mintha mi sem történne azokon a napokon mikor megmutatkozik a nagyapa sötét énje. Az emberiesség fogalmát nem ismerő szereplők jelenléte felér egy enyhe társadalom kritikával.

Ajánlom mindenkinek aki kíváncsi a morálisan helytelen viselkedésre és erkölcstelenségre a világban. És hogy egy kislány tud megbirkózni egy szokatlan és lelkét apránként felőrlő helyzettel.

5/5

Búbos banka (rajz)

Kicsit régóta csinálom már ezt a rajzot, főleg lustaság és elégedetlenség miatt hanyagoltam.
Szunyoghy András egyik könyvéből rajzoltam, kisebb sikerrel mint ő.

A legnagyobb probléma mikor én elkezdek rajzolni, hogy általában a végeredmény csak halvány mása az eredetinek. Nem merek erősebb árnyékokat esetleg kontúrokat használni, félek hogy elrontom és gondolom ezért alakult ki bennem az a szokás hogy nem nyomom rá a lapra elég erősen a ceruzát.
Több fajta erősségűt is használtam a 3H-tól a 6B-ig.

Itt már kicsit jobban látszik hogy ez egy búbosbanka, vagy inkább csak egy egyszerű madár. Már annak is örülök ha valaki felismeri hogy ez egy madár. Jó,jó. A csőr az nyilvánvalóvá teszi, de akkor is. Lehet többet kötök bele a saját dolgaimba mint más emberek. :D
Milyen technikát használtam?
Komolyan mondom, de halvány lila gőzöm sincs. Csak fogtam a ceruzát és ahogy kedvem tartotta és ahogy kivitelezhetőnek láttam úgy, hogy egy madár tollait miképp lehet papírra vetni.
Sok hibája van, azt elismerem. A csőre például túl görbe, a szeme nem arányos a testéhez képest ( és esküdni mernék rá hogy para-szeme lett), a tollai nem különülnek el teljesen egymástól stb stb. De, egyelőre nem tudok még többet javítani rajta. El kell tennem egy időre hogy később mikor kezembe veszem jobban kiemelkedjenek a hibák.

Mindenesetre jól szórakoztam közben, és valamilyen szinten megérte megcsinálni. (még ha nem is tetszik magamnak teljesen)

Végeredmény:

 Ui: és csak most vettem észre azt a hézagot a csőrénél, olyan mint egy autópálya szegény. :D

J.R. Ward - Életre keltett szerető

Mivel ez a sorozat 4. kötete még mindig nem érdemes megmagyarázni honnan jött az ihlet, hogy elkezdjem ezt. Na jó, egyre nagyobb elvárásaim is szolgáltattak rá némi okot.

Történet: Butch, hajdani nyomozó, aki sok ideje már a Testvériség egyik jó barátja kívülállónak érzi magát bárhol is tartózkodjon. Szüleit korábban kénytelen volt elhagyni egy tragikus körülmény miatt, és saját lábra állni a való világban.(nem abban) Az élete gyökerestől megváltozott amikor szembe került a vámpír harcosok nemzedékeinek képviselőivel, és több izgalomra is lelt az ő életformájukban. Megtalálja-e a helyét végül köztük?

(Meg kell jegyeznem, hogy rendkívüli szereplő zavarban szenvedek. Összekeverem a Lara Adrian féle vámpírokat a Ward félékkel.(miééért uram?!) Már azt hittem Wrath-nak van testvére és ő a gonoszok vezetője...Erre csak a kínos jelző a legmegfelelőbb. Ássatok el mélyen a föld alá.)

Butchot eddigi tapasztalataim szerint kicsit korlátolt szellemiségű és szókincsű egyénnek gondoltam, de furcsa mód, nem is cáfolt most rá erre. A 'bébi' szó leírva és kimondva bárhol, bármikor képes az őrületbe kergetni, szét is néztem van-e valahol egy vödör.

Őszintén szólva, egy csöppet sem vártam ezt a könyvet. Barátnőm körbeharangozta hogy ez ilyen-olyan jó, de még mindig váltig állítom hogy a Fekete tőr testvérisége képtelen megújulni számos téren. Először is a helyszínek. Én mindent úgy képzelek el mintha egy kicsi kis dobozban lennének a színterek, a főhadiszállás, Caldwell, és szétszórva egy-két alantas tanya.

Másodszor, Butch Marissával való kapcsolata ahogy az eddigiek során a többieké is, a félreértések melegágya. Pár szót szólnak egymáshoz, hosszú dialógus nem sok van, de belső monológ annál inkább. Én nehezen hiszem el, hogy egy tapasztalt és elismert írónő ennél több konfliktus kirobbantó fortélyt nem tud, csak hogy kétes helyzeteket teremt a szereplők között.
Egyik újdonság ami megjelenik az a szüzesség problematikája. Egy szűz vámpír. Egy 200 éves szűz vámpír! Mit ne mondjak...ez naaaagyon furcsa. Biztos közrejátszik állapotában a családi háttere, de akkor is! Tudtommal ilyenkor már át kellett esnie pár termékenységi időszakon...de sejtelmem sincs ki és hogyan segített neki túljutni rajta. De maradjunk a feltételezés szintjén.

Aggódom egy kicsit, hogy milyen üzenetet közvetít ez a sorozat az embereknek. Feltüntetik hogy erotikus. De a cselekmények nagy része arra épül hogy a szex az mindenre megoldás. Bármi gondjuk bajuk van, esetleg fergeteges jókedvük, vagy épp halottak voltak pár percig aztán feltámadtak, nem telik bele kis idő azonnal egymásnak esik minimum 2 pár (jól olvastad, minimum). Ebben az elképzelt világban bármi megállja a helyét, de én akaratlanul is a mai, valós környezetbe helyezem át az ilyet, és úgy nem helyénvaló.

Csak hogy valami jót is mondjak, ne legyen az, hogy végig szidom az egész sorozatot holott egész jó pontszámokat adok közben, megemlítenék egy-két dolgot. Ugye eddig nyavalyogtam az alantasok miatt, hogy mi szükség van rájuk és stb stb. Ám most már élveztem az ő részüket is, kicsit bonyolódott a helyzetük azzal a próféciával, ami szellemes volt (nem nevetséges értelemben) csak egyértelmű, hogy kire utal. A leírások helyesen vannak tördelve és nem váltak tőlük szaggatottá a történtek. Ezt értékelem a legjobban mert ezzel nagyban hozzásegíti az olvasót, hogy szüntelenül csak haladjon vele.

Még mindig csak 4 pontot tudok rá adni, bármennyire is hangoztatom a hiányosságokat, ettől függetlenül egy igen szórakoztató könyv marad.

Ui: Örömmel jelentem be, hogy a 1-2 napon belül felrakok egy rajzot (egy madarat) mivel átkozottul ritkán én is képes vagyok ceruzát fogni a kezembe.

5/4