2011. szept. 21.

David Safier - Pocsék karma

Sok jó véleményt olvastam róla molyon, és ahogy megláttam a könyvtárban szinte elrejtve egy polc mélyére azonnal kikaptam és a földre zúdítottam 3 másik könyvet. :D Nem csalódtam~~(ilyenkor eléneklem a mondatokat)

Mivel most egy lusta disznó vagyok, nem írom le miről szól. Szegény kis olvasóm, majd máskor lesz leírás, úgy jó? =(

Teljes egészében tetszett a könyv! (na ez is ritka höhö) Barátnőmnek úgy hirdettem, hogy Vavyan Fable-t simán lepipálja humor tekintetében. (csak köveket ne dobjatok Fable rajongók, csak azt ne...de wc papír jöhet) Jójó, nem szabad hasonlítgatni, mert merőben más a stílusuk.

Hogy miért tetszett? Pontokba szedem!
  1.  Nem sok olyan könyvvel találkoztam aminek sikerült többször is megnevettetnie, és rájöttem, hogy imádom a német humort. Ha szarkazmust látok akkor sokkal személyesebbnek érzem a megfogalmazást, mintha pont azzal a személlyel társalognék a valóságban és életünk történetét mesélnénk egymásnak.
  2. Rendkívüli felüdülés volt, hogy végre nem egy cicakaka könyvet olvastam, amitől én is cicakakává szerettem volna változni. Elbűvölőek voltak azok a részek amikor Kim állattá változott (főszereplő) és próbált beilleszkedni, vagy lázadni a tudat ellen, hogy azzá vált, ami.
  3. Kedvenc részem, mikor találkozott 8 lábú barátunkkal, és mindenféle eszközzel próbálta rávenni, hogy kímélje meg az életét. A végkifejleten azt hittem meghalok, akkora hülyeség volt. xD (jó értelemben fiam...:D)
  4. Nem voltak benne túl terjengős, mellébeszélős részek, látszott, hogy az író egy olyan oldalról próbálta megközelíteni a dolgokat, amiket viccesnek talál az olvasó és nem tudja majd megállni, hogy ne olvassa tovább a könyvet. (köszönöm kedves David, hogy miattad nem fogok ötöst kapni az angol dolgozatomra, hagyhattál volna időt hogy tanuljak!)
  5. Azonkívül, hogy pörgős, lassan bontakoznak ki a szálak a szereplők között, az összefüggések és nem mellesleg az átmenetek is egyre csak élvezhetőbbé teszik az olvasást. Maximálisan át lehet élni mindegyikük érzését, még ha nem is találjuk azokat racionálisnak.
  6. A szerelmi háromszög (négyszög?) egyáltalán nem vonja el a figyelmünket a tanító szándékú jelenetekről, hanem kiegészítik és még céltudatosabbá alakítja a karaktereket, hogy révbe érjenek. (értelmes?) Nem tocsogtam nyálban még a kicsit bensőségesebb hangvételű szakaszokban sem, de kicsit zavart a főszereplő könnyelműsége a megcsalásoknál. Amik igenis lényegesebbek voltak mint ahogy meg volt említve.
  7. Sokan tudjuk, hogy ezt a reinkarnációs ötletet elég nehéz jól megvalósítani, mert kell hozzá egy bizonyos mennyiségű kreativitás, hogy el tudjuk hitetni bárkivel, hogy akár meg is történhetnek a leírtak. Manapság sokan megelégszenek egy középszerű kitalált sztorival, amit már jó páran hasonlóan dolgoztak ki, de David Safier most csodát alkotott.
Hogy miért nem lett a kedvenc könyvem?
Ezt nehéz lesz megválaszolni magamnak...hm...a befejezés nem elégített ki. Mintha csak úgy lecsapták volna a végét, hogy happy end-el végződjön minden. Számítottam még valami csavarra (nem mintha nem lett volna benne elég) de a szereplők életének további alakulására nagyon kíváncsi lettem volna. Másik ok: MIÉRT NINCS FOLYTATÁSA?!


5/5

    2011. szept. 20.

    Stephen King - A coloradói kölyök

    Egy barátnőm nagymamájának a polcáról való ez a könyv, egyebek mellett. Gondoltam ideje elolvasni végre egy Stephen King regényt, csak hogy elég tájékozott legyek.

    A történet bőven és tömören: a középpontban egy gyilkosság vagyis talán egy gyilkosság áll, szóval inkább nevezem csak egy furcsa elhalálozásnak amit rejtélyek vesznek körül. Két mindenre elszánt újságíró és egy tanonc elbeszéléseiből tevődik ez össze, akik minden oldalról megközelítik az eseményt.

    Nehéz eldöntenem hogy ez tetszett-e, nem igazán egyértelmű. Egyrészt kicsit unalmasnak találtam másrészt pedig végig hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam a megoldást. Ez a kettő nem üti ki egymást feltétlenül.

    Nem tudom hogy mások is így voltak ezzel a könyvvel, de belőlem egyáltalán semmilyen érzelmet nem váltott ki a történet. Még a könyvekre jellemző egyéni hangulatot sem sikerült megtapasztalnom. Néha csak felocsúdtam a bambulásomból, és alaposan el kellett gondolkodnom, hogy olvastam-e egyáltalán.
    Egyedül az Utószó ragadta meg igazán a figyelmem. Tetszett, hogy a golyózápor elé egyik barátját állítja, és őt nevezte ki bűnbaknak, hogy ha az emberek nem szimpatizálnak a könyvvel.

    Nos, hát a három egyedüli, (állandó) szereplővel nem tudtam azonosulni. Nagyon keveset tudtam meg róluk, és teljesen olyan volt mintha egy szokványos, csontig lerágott interjút papírra vetettek volna. Ezt nem nevezném kriminek, egyszerű népi históriából összeszedett iromány amit maximum egy rövid novella formájában képzelnék el.

    Nem olyan rossz ez, mint amilyennek beállítom, néha sikerül felnagyítanom a hibákat. Egyszer el lehet olvasni ezt kétségek nélkül állítom, de tanulságot levonni belőle vagy kikövetkeztetni elég nehéz, még ha a végén egy konkrétan le is van írva.

    Egy biztos, nem kellett küzdeni a milliónyi nézőpontváltással, az egyszerű lelkeknek ez egy kiváló pozitívum. De szerintem ha már annyira hangsúlyozta a mellékszálat King a sztoriban ( azaz hogy nincsen), akkor írhatott volna a sajátjába egyet. Vagy ez krimiknél nem szokás? Javíts ki nyugodtan ha tévedek. Nekem ez hiányzott.

    A borító nagyon tetszik, nagyon részletes és ha már befejezted a könyvet akkor minden addig észre nem vett apróságot kiemelten fontosnak látsz majd.

    5/3 (nem fogott meg)

    2011. szept. 12.

    J.R Ward - Megsebzett szerető

    Ezt vártam eddig a legjobban, Zsadist tűnt a testvérek közül a legkülönlegesebbnek.

    Szerintem felesleges leírni hogy miről szól, mert aki az elsőt és a másodikat nem olvasta és nem ismerte ki a dolgok menetét, akkor már ezt a véleményt sem nagyon akarja majd megnézni.

    Összességében tetszett. Az előző kötet miatt kicsit túl kevésnek tartottam az okot arra, hogy miért lett ilyen Zsadist személyisége, de most szép kerek mondatokkal és visszaemlékezésekkel sokkal tisztább képet kaptam a múltjának jelenre gyakorolt hatásáról.(hű de jó mondat volt)

    Ebben most kivételesen kevés erotika volt, szóval most nincs okom panaszra, de szerencsére a minősége egyáltalán nem romlott.
    Tetszett, hogy szemmel követhettük Zsadist jellemének fejlődését, még ha egy kicsit túl gyorsnak tűnt is a felépülése sérüléseihez képest.. Bellához fűződő kapcsolata találkozásuktól kezdve izgalmas volt, mert csak úgy szikrázott körülöttük a levegő
    Igaz nekem nem tűnt túl szimpatikusnak Bella, elvégre olyan képet alakított ki róla az író, hogy ő az a bizonyos különleges lány aki képes megváltoztatni akár egy megsebzett szörnyeteget is. Ez már lerágott csont. (jó, értem, akkor írjak én valami eredetibbet...)

    Persze, most is azért nem érdemel maximum pontszámot a mű, mert az alantasok még mindig bődületes hülyeségek a szememben. Csak annyi hasznuk van, hogy néha kicsit fellendítsék az események folyamát, hogy pörgősebb legyen és úgy tűnjön, nem csak romantika van a könyvben.(pedig valójában csakis arról szól) Ezt biztos el lehetett volna érni másmilyen eszközökkel is. Szívesen megszabadulnék már tőlük, de ahogy elnézem sajnos nem fogok egy hamar.

    Phury-ről is kiderült milyen remek figura, és ő a második akire a legjobban kíváncsi vagyok. (Vishous után) végre egy jó kis élethűen kialakított kép egy testvérpárról.

    Kicsit örültem, hogy talán ez nem fog happy end-el véget érni, a körülményekre tekintettel, de hiába vártam. De azért szép volt, hogy végre nem történtek hatalmas csodák benne, hogy mindenki egy karcolás nélkül megúsz mindent és az élet csak úgy folyik tovább, mintha mi sem történt volna.


    ui: hamarosan készítek egy rajzot, csak hogy legyen egy kis változatosság is.

    5/4 (változatlan)

    2011. szept. 5.

    Sándor Zsuzsa - Chat :-) szerelem

    Egy magyar írótól származó könyv. Igazából, a címe ragadott meg, nagyon beleéltem magam, hogy ebből a témából valami nagyon jót is ki lehet hozni, de egy újabb csalódással kellett szembe néznem. ( túl sokat csalódok mostanában, ez valami járvány?)

    Alap: adott egy túlsúlyos, magas, majdnem középkorú nő, aki az igazit keresi, és bármibe képes belevetni magát csak hogy megtalálja. Egy barátnője javaslatára egy társkereső oldalon próbál szerencsét, és kis idő múlva rátalál egy különleges férfira.

    Ez a könyv az Atyaúristen kategóriába tartozik. Hogy a fészkes fenébe voltam képes ezt elolvasni?! Kezdem már unni, hogy állandóan csak negatívumokról írok, csak kerüljön már a kezembe egy öt csillagos könyv, onnantól nem olvasok többet. (nyilvánvaló hazugság, néha nekem sem kell hinni)

    Ami a leginkább idegesített, az a megfogalmazás. Nem igaz, hogy egy ember, magyar létére, nem bír értelmes mondatokat létrehozni. Az nem kifogás, hogy ezt viccnek szánta vagy humorosnak. Magán életben persze elfogadható, de hogy olyan szavakat vessünk papírra hogy: oszt (mint kötőszó) zavargájjá,  asszontad. Az igazán felháborító és dühítő. Szép kerek mondatok, esetleg körmondatokra nagyon kiváló a magyar nyelv. Ettől változatosabb szókinccsel nem sok nemzet rendelkezik.
    A feléhez közeledve, kicsit megkönnyebbültem. Addigra nagy mértékben lecsökkentek a párbeszédek a főszereplő és a barátnői között, már csak leírások, belső monológok (amikben nem volt eltérés, dög unalom) és rövid beszélgetések zajlottak le.

    Én nem vagyok híve az ilyesfajta társkeresésnek, jobb a személyes ismerkedés, mert írásban bárki mondhat magáról bármit, mint az itt is kiderült. (bár itt nem volt annyira rossz a helyzet)
    Nem tudom, hogy lehet szerelembe esni olyan személlyel akivel csak írásban tartja az ember a kapcsolatot, ezért is rökönyödtem meg a fő cselekményszálon. Csak egy elképzelt ideálhoz vonzódik, nem magához a beszélgető partnerhez. Szerencséje volt az írónak, hogy rövidre írta a könyvet, és gyorsan lehetett haladni vele, ebben az esetben örülök, hogy össze is van tömörítve az egész.

    Tipikus menete volt mindennek, először nagy hévvel vetették bele magukat a kapcsolatba, mindig történtek félreértések (hogy izgalmas legyen, mintha hihető lenne egyáltalán) aztán személyes találkozás után minden összetört. (ahogy lenni szokott) Az a sok gondolata a nőnek majdnem az őrületbe kergetett, zaklatta a pasast, és még csodálkozik hogy visszautasítja. Mondom tejóisten...ha ilyen elmeháborodott emberek tényleg léteznek akkor remélem kihal az emberi faj.

     Mindegyik személy a könyvben annyira volt eredeti, mint egy kartonlap. Semmi sem derült ki a Nő-ről, egy személyes dolgot ha megemlített összesen róla, vagy még annyit se. Finoman szólva nem voltam kibékülve egy karakterrel sem.

    Az a hirtelen ötlet, hogy a Nő-nek, réges régen erős művészetre való hajlama volt, azon nagyon látszott, hogy csak a befejezéshez közeledve találta ki az író, és amúgy meg ha azt hiszi hogy a "művészek" minden művükkel elégedettek, akkor nagyon téved. Ez a sebtében össze dobott ötlet is csak rontott a könyv színvonalán.

    Ez után lehet elmegyek egy pszichológushoz hogy megszabaduljak ettől az élménytől. Megerőszakolta az agyamat.

    Most hogy így teljesen átgondoltam mindent, legszívesebben egy láncfűrésszel levágnám azt az ujjamat amivel 3.5 csillagot adtam ennek Molyon.
    Kezdek teljesen gonosz lenni, és már nagyon unom, hogy ezt az "izét" egyáltalán véleményezem.

    5/2 (mert még mindig van rosszabb könyv)

    2011. szept. 4.

    Pittacus lore - A Negyedik

    Szánt szándékkal kölcsönöztem ki ezt a könyvet, mivel elhatároztam, hogy leellenőrzöm ebben az esetben melyik a jobb, a film vagy a könyv.

    Alap sztori : A Lorien bolygót megtámadták a mogadoriak, nyersanyag szerzés reményében, így pusztulásra ítéltek a lorinokat. Szerencsére sikerült kimenekíteni 9 Védőt, akikben felcseperedésük során különleges képességek alakulnak ki, amit arra használnak majd hogy újra szembe szálljanak ellenségeikkel. Ez az időpont hamarabb eljött mint gondolták volna...

    A film miatt egész jó véleménnyel voltam a történetről, és nagyon reménykedtem hogy a könyv majd ugyanazt a szintet fogja hozni és  nem okoz majd csalódást. Tévedtem.

    Ami leginkább összezavart az egészben, az John volt. Az író hogy a fenébe gondolta, hogy sikerült egy kész személyiséget létrehoznia vele? Senki és semmi sem volt elég meghatározó a könyvben, még a főszereplők sem, ami elég gáz.

    Feszélyezett a tudat, hogy valahogy nem hozott lázba a cselekmény, gondoltam velem van a baj és ezután direkt figyeltem, minden leírt szóra és rájöttem mi a hiba. Az író képtelen volt feszültséget teremteni, nem bírta normálisan szép kerek mondatokban érdekfeszítően megfogalmazni a dolgokat. Tömérdek tőmondattal találtam szembe magam, amik senki számára nem lehetnek kielégítőek.

    Én komolyan nem tudom, hogy mi baja volt az írónak az ellenség értelmes képének kialakításával, de az hogy többszörös túlerővel sem képesek normálisan elvégezni a küldetésüket, pedig kis millió lehetőségük akadt rá, na az már nevetséges.

    Most lehet túl kegyetlen vagyok, elnézést.

    Ami tetszett, az....volt olyan? Talán az, hogy ahhoz képest mennyire egysíkú volt a könyv menete, a hangulata kicsit kárpótolt a rengeteg hibáért.

    Na jó, egy kicsit megmelengette a szívemet Hadley és a viselkedése, szépen ábrázolta a tettei által az igazi ragaszkodást ember és állat között, és ebben az esetben tetszett is, hogy az állatok a szokottnál értelmesebbek is tudnak lenni. (nem úgy mint az Angyalszárnyban)

    A szerelmi szál egyenesen katasztrofális volt, első látásra szerelem (oké, ezt elfogadom, van ilyen) pár hónapig egymás agyába másznak és minimum szimbiózisban élnek, aztán mikor jönnek a zűrök huss! Megszakad minden kapcsolat köztük, mintha az író totálisan elfeledkezett volna róla, hogy bármennyire szükségtelen is volt ez az egész románc, valami normális végkifejletet alakítson ki belőle.

    A film jobban tetszett, mert ott minden jobban érvényesült (kivéve az a szerelmi szál) sokkal hatásosabb volt, a képi világa sokkal meggyőzőbb volt mint bármi leírva.

    Annak ajánlom aki nem látta a filmet, azoknak biztos nem okoz ekkora csalódást. Viszont aki látta...az nagyon messziről kerülje el ezt a...inkább nem pocskondiázom tovább.


    5/3  (a fene egye azt a jóindulatot)

    LinkWithin

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...