2011. aug. 6.

Robert Harris - Szellemíró

Mivel 2 hetes szünet után először nyitott ki a könyvtár szinte mindent kivettek előttem amit akartam, és ez maradt az utolsó reményem.

Történet: ott van a fülszövegen (jó, nem parasztkodom...) na de...szóval van egy szellemírónk akinek munkája az, hogy híres emberek emlékiratait/önéletrajzait írja meg a közreműködésükkel vagy anélkül. Most történetesen, egy volt miniszterelnökkel akad dolga, akinek élete fenekestül felfordult egy nem kívánatos hír miatt.

Úgy összességében tetszett, de az elején viszolyogtam attól a rengeteg politikai témától, mivel engem nem érdekelnek az olyasmik, de aztán megbékéltem vele.

Lehet én vagyok hülye, de én a regény végéig azt se tudtam, hogy hogyan hívják a szellemírót. De még mindig nem emlékszem. Szóval elmondhatom, hogy ő egy nagyon jó szellemíró, mert nem volt túl feltűnő még úgy sem, hogy ő volt a főszereplő. Az álcázás mestere!

A regényben szerelő női karakterekkel nem voltam kibékülve, nagyon ellenszenvesnek állította be őket az író, mintha csak tárgyak lennének, és erősen ítélkezett a külsejük felett is.

A legmeglepőbb fordulat határozottan az volt amikor a szellemíró öhm...nagyon bensőséges viszonyt alakított ki...valakivel. (csak hogy ne legyen spoiler) Rendesen ledöbbentem. Addig nyugodtan cseverésztek aztán meg hirtelen egymás karjaiba zuhantak. Nem mintha számítottam volna bármi szerelmi szálra, nem is a romantika volt a könyv fő célja. Más témákat fontosabbnak ítélt meg a szerző, pl: emberismeret, politika.

Nagyon tetszett, hogy mindegyik fejezet elején írtak a szellemírók munkaköréről, kb olyanok voltak ők, mint a magánnyomozók. Azoknak tökéletes foglalkozás, akik munkamániások, rendkívül türelmesek és nem várnak el méltató megemlítést semmiért se.

Akció az volt bőven nem tagadom, de nem voltak túl fajsúlyosak ahhoz, hogy a körmömet rágjam miattuk. Némelyik olyan jelentéktelen volt, hogy elolvasni is feleslegesnek tűnt. Voltak megkavaró részek, mikor azt se tudtam merre áll a fejem, ismeretlen nevekkel dobálóztak amiket azelőtt összesen egyszer talán megemlítettek.

Kevés dologgal voltam elégedetlen, nem voltak túlmagyarázott dolgok amiktől téptem volna a hajam, végig  várakozással teli olvastam, mert nem tudtam előre látni, hogy mi fog történni.

Most nem jut eszembe több minden, mert egy hete olvastam, és nem szoktam jegyzetelni közben.

A filmet még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem, jó benyomást tett rám a könyv. Ajánlom a krimi rajongóknak. :)

5/4

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...