J.R Ward - Síron túli szerető

Ravey kívánságára, erről is postolok egyet. :D

Na szóval, nekem nagyon tetszett az első kötet és most legalább kéznél volt a folytatása, így nagyon megjött hozzá a kedvem is. Konkrétan 4-5 napot csak Ward-dal töltöttem.

Röviden (de nagyon, mert még mindig lusta vagyok) :  Most a középpontban Rhage áll, a Fekete Tőr testvériség egyik tagja, aki van olyan különleges mint a többiek, sőt! Hogy a benne élő szörnyeteg étvágyát és vérszomját csillapítsa nőkkel hál és gyilkol. Míg meg nem ismeri Mary-t az átlagos halandót aki leukémiával küzd, nem tudja milyen igazán szeretni valakit.

Ez a kötet is nagyon tetszett, nagyon kíváncsi voltam Rhage történetére (még jobban Zsadistéra alias a következő könyv) és ez sem okozott csalódást, csak egy iciripicirit.

A tömérdek ágy jelenetnek csak egy hátulütője van, hogy egy idő után már kicsit megelégszel velük, és nem akarsz többet. Az előző kötetben keveselltem, most meg sokalltam. Meg kéne találni az egyensúlyt.

Én kedveltem Mary-t, valószínűleg mert egy kicsit anyukámra emlékeztetett a viselkedése. Elég vakmerő, hogy szembeszálljon bárkivel és bármivel, és rendkívül csökönyös volt, nem hagyta hogy másik irányítsák.

Az a dolog a sárkánnyal, elég érdekes volt. Az átok okával mai napig nem vagyok kibékülve, mert valójában az Őrző szeszélye miatt kapta meg a rontást Rhage. A bestiát nagyon szerettem, és örülök neki hogy még szó lesz róla, (csak hogy ne legyen spoiler) nagyon aranyos.
Kicsit furcsállom, hogy ez a páros gyakorlatilag a semmin szokott vitázni, aztán kibékülés gyanánt minden szexbe torkollik. 
Kedvenc jelenetem velük, az az, amikor először találkoztak, kicsit olyan volt a helyzet mint mikor Wrath találkozott Beth-el (ez egy lényegtelen kis spoiler) de nagyon hatásos volt.

Úgy tűnik egyre jobban érdekel Zsadist. Már az előzőben is felkeltette a figyelmem, most már viszont, ha nem tudom meg mi lesz vele akkor felnégyelek valakit.

Másik kedvenc alakom, az John volt. Elvégre kinek nem lenne szimpatikus egy hátrányos helyzetű fiatal? Élveztem a részeket amikor Mary-vel kommunikált, olyan meghitt hangulatot árasztottak, hogy legszívesebben újra és újra elolvastam volna őket. Könnyen ki lehetett találni, hogy neki milyen jelentősége lesz a következőkben, a szemünk előtt zajlott minden, csak figyelni kellett.

És már megint az alantasok. Most könnyebben megbarátkoztam velük hála O-nak. Nem volt olyan sok gonoszság jelen benne, több érzelem vezérelte a cselekedeteit mint kegyetlenség, és ő a különc a fajtájában.

Az alap cselekményszál kicsit sántított, ugyanaz a monoton 'győzzük-le-a-másikat-mert-mi-jobbak-vagyunk' dolog. Lehetne már valami fajsúlyosabb is. (na jó, a végén történt egy fontosabb dolog, de a következő kötet első oldalán elmondják mi lett a megoldása, ami nem fair)

Nagyon nagyon nagyon várom már a harmadikat!

5/ 4 (most szemet hunyok egy picit a hibákon)

P. C. Cast & Kristin Cast - Megjelölve

Egy barátnőm adta kölcsön, és elmondása szerint ez egy borzalmas könyv.

A történet ismertetésével most nincs kedvem bajlódni, szerintem a fülszövegen jóval többet feltüntetnek a tartalmából, mint kellene.

Csodás előítéletekkel kezdtem bele az olvasásba, mivel drága barátom bogarat ültetett a fülembe. Ez a könyv kifejezetten jobb volt mint amit reméltem tőle. Úgy gondoltam, hogy ez majd átveszi a helyét a Dark love sorozatnak és egy új borzalmat avathatok szentté.

Az első 50 oldal a könyv mélypontja, úgy éreztem hogy túlságosan erőltetik ezt a modern világ dolgot, pláne azt a részt hogy milyen a világ 'tinédzser' szemmel, na azt teljesen elszúrták.

A szereplők nagy részével nem volt gond, Zoey és a barátai szerethetőek voltak, mindegyikük külön egyéniség, és a párbeszédek amik köztük zajlottak könnyen megnevettetik az olvasót. Igaz, elég nagy sablon volt, hogy Zoey a szép és különleges, mindenki irigykedik rá és stb, de ezt jól tálalták az írók. Az éjszakai lányait rendkívül utáltam, a nevük már nem is jut az eszembe, de a leendő papnő az agyamra ment, nála nagyobb klisét találni sem lehetett volna.(hogy az ilyet hányszor megemlítettem már...) Ő az a tipikus beképzelt, elkényeztetett liba, aki semmilyen tini könyvből nem maradhat ki.

Volt egy két felháborító jelenet, amik egyáltalán nem illettek a könyv stílusához, pl mikor Zoey először találkozott öö...Mr. Anonymussal. (én sem emlékezhetek mindenre...) Amúgy az a pasi egy papírmasé figura volt, nem is volt személyisége, kicsit dolgozhattak volna még rajta.

Egy plusz pont jár a könyvnek, mert belevittek egy kis mágiát, amit eddigi vámpíros könyveim során nem tapasztaltam, és ez egy nagyon egyedi ötlet volt. Tetszettek a rituálék, hogy hisznek egy felsőbbrendű hatalomban, és hogy céljuk is van az életben, nem csak hogy vért szipolyozzanak, hanem hogy elismertek legyenek.

Egy dolog volt ami jobban idegesített az Éjszaka lányainál, az az, hogy a könyv feléig minimum 30x hivatkoztak a cseroki ősökre. Mikor újra és újra megláttam azt az átkozott szót mindig felszisszentem és elszámoltam tízig hogy ne dobjam ki az ablakon azt a nyomorult....fhu.

A fogalmazással nincs semmi kivetnivalóm, elég hiteles volt, és a tájleírásoknál tündököltek igazán az írók. Részletesek, hangulatosak voltak, és könnyen elérték hogy magam elé tudjam képzelni az adott helyszínt.

Kíváncsi vagyok a folytatására, és remélem, hogy ettől csak jobb lesz és nem fog drasztikusan romlani a minőség.

5/3

J.R Ward - Éjsötét szerető

Nos, barátnőm 'ajánlotta' vagyis inkább körbe röhögte a szex jelenetek miatt, meg hogy milyen béna az egész...de azért érdekes hogy már az ötödik kötetet olvassa khm..khm...

Röviden: Beth átlagos nőnek tűnik de az ereiben forrongó vér miatt a végzete előre meg van írva. Egy nap találkozik egy ijesztő és termetes alakkal aki azonnal megbabonázza, és bevonja a vámpírok különleges világába.

A több nézőpontos leírás miatt voltak kevésbé érdekes részek, például: az alantasok szervezkedései és egyéb hozzájuk fűződő dolgok, emiatt nem kap maximális pontszámot a könyv. Ezekben a részekben viszont több okfejtést vártam volna el a beavatás szertartásával kapcsolatban és nem csak felületesen néhol egy-két elejtett megjegyzést azzal kapcsolatban.

A könyv feléig sokalltam a szex jeleneteket, de miután átvettem a könyv ritmusát és már gyorsabban haladtam, egyre csak többet akartam belőle. Pár helyen kicsit túl egysíkúnak sőt egyformának tűntek az aktusok, de sosem váltak unalmassá, mert tökéletes volt előttük a felvezetés, és volt időnk ráhangolódni ezekre a dolgokra.

A vámpírok társadalma korrekten fel volt vázolva (hála a könyv elején lévő kis jegyzeteknek) nem csak annyiból állt, hogy összesen van egy felsőbbrendű lény, aki mindent irányít. Hanem itt egy jól formált kasztrendszer alakult ki, alacsonyrendűektől a felsőbb hatalomig minden jelen is volt. Díjaztam azt is, hogy az író próbálta megmagyarázni a vámpírok eredetét, mert más könyvekben megelégszenek annyival hogy 'léteznek' és a hátterüket nem is firtatják.

Szerintem az író túlságosan igyekezett hogy ne legyenek üresjáratok, ami az olvasó kárára, megnehezíti, hogy bárhol letehető legyen a könyv. De inkább legyen ilyen egy könyv, mint az ellentéte ennek.

!SPOILER!

A kedvenc részeim azok voltak amikor Butch összebarátkozott a Testvériséggel, nagyon szórakoztató volt olvasni a gyerekes csipkelődéseiket.

VÉGE

A kedvenc szereplőim Rhage és Zsadist. (Rhage azért mert már elkezdtem olvasni a második kötetet) Zsadist meg azért, mert nagyon tetszik az a tartózkodó makacs jelleme, a végén még be is bizonyította, hogy nem annyira kőszívű mint azt hinnénk.

Kicsit furcsálltam Wrath kinézetét, főleg a napszemüveg miatt. (nem mintha nem lenne az is elég, hogy egy autó hátsó üléseit egyedül is eltudja foglalni annyira termetes) Minden alkalommal rajta van ha esik ha fúj, még a saját ********* is. (fhu de gonosz vagyok...:) Na jó, ezt is felírom a különcségei hosszú listájához. Ha már megváltozni úgyse fog.

Megfigyeléseim szerint az író görcsösen próbálta elkerülni a szereplők nevének túlzott ismétlését, és gondolom azért rövidíti őket, hogy változatosabbá tegye a megfogalmazást. Pedig semmi szükség nem volt rá, egy idő múlva úgyis mindenkinek lesz minimum egy jó barátja a könyv végeztével.

Végezetül, ajánlom fiúknak, lányoknak (igen, a fiúknak is, mert sok benne az akció és az erotika) akik kikapcsolódásra vágynak és arra, hogy megszabaduljanak pár szabad órájuktól.

5/4 (valójában 4.5 de inkább lefelé kerekítek :)

Charlaine Harris - Inni és élni hagyni

Abban a tudatban vettem ki, hogy ez a Vámpírnaplók vetélytársa, és valahogy el kell dönteni melyik a jobb, nem? :D

Történet: Sookie Stackhouse tapasztalatlan független nő, aki különleges képessége révén nehézségekbe ütközik a leghétköznapibb dolgok végrehajtásában is. A társadalom elfogadja a vámpírokat és támogatja is őket, mert azt hiszik egy vírus miatt alakult ki ez a "betegség". Egy nap Sookie munkahelyére betoppan egy vámpír aki hatalmas megnyugvást nyújt neki, mert nem hallja az ő gondolatait. Lassan kezd kialakulni köztük a szerelem, ami sokkal jobban megbonyolítja az életüket, mint azt korábban gondolták volna.

Az igazat megvallva, rosszabbra számítottam, mint amit kaptam. Azt hittem, hogy nagyon nyálas lesz, összefüggéstelen és taszító.
Ami a legjobban tetszett ,az az, hogy meg tudott nevettetni, a szereplők csípős beszólásai és erkölcstelen gondolataik megtették a hatásukat.
Másik pozitívum, hogy a vámpírok itt tényleg vámpírok voltak, a megszokott föld alatt alvós, koporsós, vérivós, ösztönös lények. Állatiasabbak voltak, mint azokban amiket eddig olvastam, de ezt is vártam el, elvégre ragadozókról van szó.

Másfajta érzelmet viszont nem igazán tudott belőlem kiváltani. Tömérdek hatásvadász jelenetet tartalmazott, amiket nem tudtam hová tenni, erőteljesen idegesítettek már a vége felé.

Most pedig a földbe döngölöm Sookie-t. Muhaha! Dehogyis. Még egy szereplőt felírhatnék azok listájára akikkel nem tudtam megtalálni az alaphangot. Mindent csak az ő szemével láttunk, de szerintem eléggé felszínesen szemlélte a dolgokat, ha azt a nyilvánvaló tényt se bírta észrevenni, hogy tetszik Samnek. Teljesen hülye volt, a bátyjával szemben is,holmi apróságok miatt majdnem megszakadt köztük a kapcsolat, pedig ők vértestvérek! Ilyenkor elgondolkodtam, hogy van-e az írónak testvére...mert ha így képzel el egy testvérpárt akkor igen nagy gondjai lehetnek. Inkább voltak vadidegenek egymás szemében.

És most kitérek arra a rengeteg szexjelenetre is,amik tök egyformák voltak, leszámítva az erőszakos akciókat. Alig vártam az első alkalmat mikor megjelenik a könyvben az erotika, de kicsit lelombozott, hogy egy olyan ágyban csinálták ami szinte még ki sem hűlt egy halott után! Nem tudom, hogy ők tényleg szerelmesek voltak-e vagy csak testi vágy volt köztük, de ezt döntse el mindenki magának. Én az utóbbira szavazok.

Csak úgy megjegyezném még, hogy rengeteg benne a szereplő, és nem mindenkiről volt pontos leírás. Például, én végig azt hittem hogy Lafayette egy meleg nő. Mikor rágondoltam nem egy arc lebegett a szemem előtt, hanem egy üres lap rajta a nevével. Máig nem tudom, hogy nézett ki az arca. (a sorozatbeli nem számít)
Bill. Nem volt egy erős jellem az biztos, jobban is ki lehetett volna dolgozni az ő karakterét, és az nem magyarázat erre a hibára, hogy ő a "titokzatos" típus.

A könyv bővelkedett akcióban, a legérdekesebb részek azok voltak, amikor mások gondolatairól és érzéseiről szereztünk tudomást. Könnyű olvasmánynak mondanám, nincsenek benne eget rengetően nagy fordulatok, de a vége az nagy meglepetést okozott, nem is sejtettem, hogy ki lehet az a gyilkos. Így utólag visszagondolva se rá gyanakodtam volna, semmi nem utalt rá (vagy csak én voltam figyelmetlen)

Nem imádtam, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha a sorozatot kezdtem volna el elsőnek és nem a könyvet, azonnal meggondoltam volna magam, hogy egyáltalán érintheti-e a kezeimet ez a könyv. Inkább nem süllyednék le abba a förtelmesen mély mocsárba ahonnan kezdődne a sorozatról szóló kritika.

5/4 (jó szándékkal)

Robert Harris - Szellemíró

Mivel 2 hetes szünet után először nyitott ki a könyvtár szinte mindent kivettek előttem amit akartam, és ez maradt az utolsó reményem.

Történet: ott van a fülszövegen (jó, nem parasztkodom...) na de...szóval van egy szellemírónk akinek munkája az, hogy híres emberek emlékiratait/önéletrajzait írja meg a közreműködésükkel vagy anélkül. Most történetesen, egy volt miniszterelnökkel akad dolga, akinek élete fenekestül felfordult egy nem kívánatos hír miatt.

Úgy összességében tetszett, de az elején viszolyogtam attól a rengeteg politikai témától, mivel engem nem érdekelnek az olyasmik, de aztán megbékéltem vele.

Lehet én vagyok hülye, de én a regény végéig azt se tudtam, hogy hogyan hívják a szellemírót. De még mindig nem emlékszem. Szóval elmondhatom, hogy ő egy nagyon jó szellemíró, mert nem volt túl feltűnő még úgy sem, hogy ő volt a főszereplő. Az álcázás mestere!

A regényben szerelő női karakterekkel nem voltam kibékülve, nagyon ellenszenvesnek állította be őket az író, mintha csak tárgyak lennének, és erősen ítélkezett a külsejük felett is.

A legmeglepőbb fordulat határozottan az volt amikor a szellemíró öhm...nagyon bensőséges viszonyt alakított ki...valakivel. (csak hogy ne legyen spoiler) Rendesen ledöbbentem. Addig nyugodtan cseverésztek aztán meg hirtelen egymás karjaiba zuhantak. Nem mintha számítottam volna bármi szerelmi szálra, nem is a romantika volt a könyv fő célja. Más témákat fontosabbnak ítélt meg a szerző, pl: emberismeret, politika.

Nagyon tetszett, hogy mindegyik fejezet elején írtak a szellemírók munkaköréről, kb olyanok voltak ők, mint a magánnyomozók. Azoknak tökéletes foglalkozás, akik munkamániások, rendkívül türelmesek és nem várnak el méltató megemlítést semmiért se.

Akció az volt bőven nem tagadom, de nem voltak túl fajsúlyosak ahhoz, hogy a körmömet rágjam miattuk. Némelyik olyan jelentéktelen volt, hogy elolvasni is feleslegesnek tűnt. Voltak megkavaró részek, mikor azt se tudtam merre áll a fejem, ismeretlen nevekkel dobálóztak amiket azelőtt összesen egyszer talán megemlítettek.

Kevés dologgal voltam elégedetlen, nem voltak túlmagyarázott dolgok amiktől téptem volna a hajam, végig  várakozással teli olvastam, mert nem tudtam előre látni, hogy mi fog történni.

Most nem jut eszembe több minden, mert egy hete olvastam, és nem szoktam jegyzetelni közben.

A filmet még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem, jó benyomást tett rám a könyv. Ajánlom a krimi rajongóknak. :)

5/4